Olvasói vélemények
Összegzés:A Halberstam gótikus irodalomról szóló könyvéről szóló kritikák a műfaj újszerű perspektívái iránti elismerés és az irodalmi esztétikától esetleg elvonatkoztató kritikai elméletekre való túlzott támaszkodás kritikájának keveredését mutatják.
Előnyök:A könyv friss szemléletet nyújt a gótikus irodalomról, hatékonyan fonja össze a pszichoanalízist és a faji kapcsolatok elméletét az irodalmi elemzéssel, és dicsérik a világos és pontos írást. Olyan éleslátó értelmezéseket tartalmaz, mint például a „Drakula” antiszemita szövegként való olvasása, és a műfaj mélyebb megértése iránt érdeklődőknek ajánlott.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyv túlzottan a szexualitásra és a kritikai elméletre összpontosít, ami feltételezésekhez és retorikai tévedésekhez vezethet. Emellett aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ez a hangsúly csökkenti az irodalmi érdemek és a gótikus esztétika megbecsülését. A papír minőségét is megemlítik, mint alulmúlhatót.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Skin Shows: Gothic Horror and the Technology of Monsters
Könyv tartalma:
A szörnyeteg mint kulturális tárgy vizsgálata során Judith Halberstam a szörnyeteg újraolvasását kínálja, amely felülvizsgálja a gótikáról alkotott képünket. A tizenkilencedik századtól Shelley, Stevenson, Stoker és Wilde művein át a kortárs horrorfilmekig, amelyeket olyan filmek példáznak, mint A bárányok hallgatnak, a Texasi láncfűrészes mészárlás és a Candyman, a Skin Shows a gótikát sokoldalú technológiaként, a szörnyek előállításának eszközeként értelmezi, amelyet folyamatosan újraírnak a történelmileg és kulturálisan kondicionált félelmek, amelyeket a másság és a másság közös érzése generál.
Halberstam a szörnyeteg test feminista és queer megközelítését alkalmazva a gótikát széles körű kulturális jelenségnek tekinti, amely támogatja és fenntartja a kor gazdasági, társadalmi és szexuális hierarchiáit. Ellenáll az ismert pszichoanalitikus kritikáknak, és óva int minden olyan értelmezési kísérlettől, amely a szörnyűség affektív erejét egyetlen tényezőre redukálja. A tizenkilencedik századi szörnyeteg például úgy jelenik meg, mint amely a másságot a faj, az osztály, a nem és a szexualitás amalgámjaként konfigurálja.
Foucault-t idézve Halberstam a szörnyek történetét a testhez és annak reprezentációihoz fűződő változó viszonya alapján írja le. Ennek eredményeképpen ismert szövegek olvasatai radikálisan újszerűek.
Magát a pszichoanalízist a gótikus hagyományban helyezi el, és a szexualitást a tizenkilencedik századi irodalomban teremtett szörnyetegnek tekinti. A túlzott értelmezhetőség, érvel Halberstam, akár a filmben, akár az irodalomban, akár a kultúrában általában, a monstrum tényleges jellemzője.
