Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Daniel Ruefman szívhez szóló versgyűjteménye, amely az élet jelentős témáit járja körül, beleértve az örömöt, a szomorúságot, a családot és a veszteséget. Az olvasók magával ragadónak és átélhetőnek találják a verseket, amelyek gyakran olyan személyes élményeket érintenek, mint a szülőség és a gyász.
Előnyök:Magával ragadó és megható költészet, átélhető témák, az élettapasztalatok szívből jövő feltárása, egyszerű, mégis hatásos versek, és érzelmileg rezonál az olvasóra. Az írásmódot Hicok és Bukowski keverékeként írják le, ami még azok számára is vonzó, akik nem költészet-szakértők.
Hátrányok:A könyv talán nem mindenkinek tetszik, különösen azoknak nem, akik nem szoktak verseket olvasni. Egyes olvasók nehezen tudnak belekötni a költészetbe, bár ez a gyűjtemény megjegyezhetően könnyebben hozzáférhető.
(2 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Felülvizsgálat
Daniel Ruefman új gyűjteménye bensőséges és megvilágító erejű, együttérzően foglalkozik a gyarlósággal és a veszteséggel, a lélek nagylelkűségét közvetítve. A címadó versben egy újdonsült apa az emlékezetes gyermekkor és a szülői öröm között lebegve találja magát, és válik azzá a vigasztaló óriássá, akit egykor az apjában látott. Ruefman csendesen figyelő hangja megcsillan az „Arthur” című szelíd portréban és a „Canaverali kenuzás” című, magával ragadó villanellában. A gyűjtemény középpontjában a „There You Were” és a „Broken” kísérteties kadenciái állnak, amelyek gyengéden idézik fel Ruefman kisfiának elvesztését. Számos vers az emberi hibák éles tudatosságát sugallja: Az „Inbox Anger” és a „Socrates Had It Right” brutálisan ábrázolja a családi önzést, míg a „Danforth House” és a „White Noise” a nemzeti diskurzust faggatja, amely „elaltat minket”.
Jonna Gjevre, a Requiem in La Paz szerzője
Ruefman Sleep Bringer című versei rongyos érzelműek, humánusak és hozzáférhetőek. Kifinomult költői mártásban párolódnak, mégis megőrzik nyers sebezhetőségüket. A szülőség erőteljes szerelmei és veszteségei nehéz és kétségbeejtő egzisztenciális helyekre vitték, és ő, mint „alváshozó”, azon töpreng, hogy miként tudja biztonságban tartani gyermekeit egy olyan veszélyes világban, ahol az újszülöttek megmagyarázhatatlanul meghalhatnak. A társadalomból való kiábrándultsága végigvonul a gyűjteményen, a vallás pedig „állottá” vált, mint a régi karamellás cukorka, „beágyazódott” a „szemcsékkel, amelyek nem táplálhattak, és a celofánnal, amely nem menthetett meg”.
Sandra J. Lindow, A csillagok alkímiája II. szerzője/szerkesztője
