Olvasói vélemények
Összegzés:Az olvasók dicsérik Dorianne Laux „Füst” című kötetét, mert mélyen személyes és gyönyörűen megmunkált költészete erős érzelmeket és élénk képeket idéz. A könyvet hozzáférhető gyűjteményként jellemzik, amely lenyűgöző történeteket mesél el, élettapasztalatokkal és a vágyakozás, a szerelem és a hétköznapok témáival szövi át. Míg a legtöbb olvasó csodálatát fejezi ki a gyűjtemény iránt, néhányan arra utalnak, hogy a könyv második része nem egészen éri el az első rész erejét.
Előnyök:⬤ Gyönyörű és személyes költészet, amely érzelmi szinten kapcsolódik az olvasókhoz.
⬤ A közérthető nyelvezet és az élénk képi világ teszi a verseket átélhetővé.
⬤ A könyvet finoman megmunkált művészetnek tekintik, a versek novellaként olvashatók.
⬤ A feldolgozott témák közé tartoznak a nyers érzelmek és tabutémák, amelyeket méltósággal kezelnek.
⬤ Sok olvasó kifejezi erős vágyát, hogy még több Laux művével foglalkozzon.
Hátrányok:⬤ A könyv második részét gyengébbnek érzik, mint az elsőt.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy bizonyos aspektusokból hiányzik az elvárt intenzitás, különösen az első részhez képest.
(11 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Dorianne Laux régóta várt harmadik verseskötete a What We Carry című gyűjteményét követi, amely 1994-ben a National Book Critics Circle Award for Poetry döntőjébe került. A Füstben Laux a családról, a munkásosztály életéről és a test örömeiről szóló ismerős témákat dolgozza fel újra, olyan költészetben, amely életerős és művészien megalkotott, olyan költészetben, amely „keményen szembeszáll a távolságtartással”, ahogy az egyik kritikus fogalmazott. A Füstben, akárcsak korábbi munkáiban, Laux a hétköznapi életek fonalát és fonalát rendkívüli és összetett szövevényekké szövi. A „The Shipfitter's Wife”-ban egy nő felidézi férje hazatérését a munkanapja végén:
Aztán kinyitottam a ruháit, és elvettem
Az egész napot a hajóban töltöttem.
A szürke oldalai, a mérföldnyi rézcső,
A művezető hangja csilingelt.
a hajótest ezüst bordáiról. Az ólom szikrája
Csókolja a fémet. A bilincs, a csörlő,
A fáklya fehér tüze, a fütty,
És a hosszú hazaút.
A címadó versben pedig Laux saját bűnös örömein mereng:
Ki akarna lemondani róla, a szénről...
A macskaszem a sötét szobában, senki sincs ott
Csak te és a füstöd, az ablak
az utcai hangokra, a távoli kiáltásokra.
Az élőlények hangja. Egyedül vagy, szinte
Biztonságban...
Dorianne Laux éles fülével és figyelmes szemével egy olyan univerzumot kínál nekünk, amelyet ismerünk, de frissen ad át nekünk.
Dorianne Laux a BOA Editions, Ltd. két korábbi verseskötetének szerzője, és Kim Addonizióval együtt társszerzője a The Poet's Companion című kötetnek: A Guide to the Joys of Writing Poetry (W. W. Norton, 1997) című kötetének szerzője, amelyet több könyvklub is alternatív válogatásnak választott. Laux volt a 2012-es A. Poulin, Jr. Poetry Contest bírája volt, és az Oregoni Egyetem kreatív írásprogramjának professzora. Laux az oregoni Eugene-ben él.
