Ha szereted az olyan írásokat, amelyek a szokatlanokkal feszegetik a határokat, akkor a Snowcub neked való. Graham Fulbright aranyat talált a puha állatjátékok kvintettjével és közös álomállapotuk metamorfózisával éles eszű, hús-vér lényekké. Míg Moby Dick alkotója a háziasított kutyákat és lovakat tartotta az ember legokosabb gondolatolvasóinak, Graham a vadonban keresi a természet legravaszabb emberismerőit. De a változásokat is beharangozza, szavakat adva az emberiséget akaratlanul parodizáló, józan gondolkodásra képtelen lények szájába és csőrébe. És mint Grahamnél gyakran, a nyelv is mikroszkóp alá kerül.
Nem zárkózik el attól a ténytől, hogy a regény fő csapásiránya egyes olvasók lelkiismeretén nyugtalanítóan fog ülni. Egy rettenthetetlen tinédzser bedobta a kesztyűt: nézzen szembe azzal a kényelmetlen igazsággal, hogy a legtöbben úgy gondoljuk, az állatok azért léteznek, hogy azt tegyünk velük, amit jónak látunk.
Végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg a lényről, akiről a regény a nevét kapta. Nehéz lesz nem megszeretni a szőrös főhőst és az önmegvalósítási törekvéseit, ahogyan a saját kétségeivel, félelmeivel és törekvéseivel küzd, amelyek a sajátjainkat tükrözik. E hősies teremtmény vezetésével és a világ minden táján élő állatokkal való találkozásaikból levont tanulságokkal felvértezve a regény öt jószolgálati nagykövete egy fiatal lány mentális támogatójává válik a bolygó veszélyeztetett állatvilágának védelmében.