Értékelés:
Patricia Vaccarino „So Not Yonkers” című könyve a Yonkers-trilógia befejező része, amelynek középpontjában Cookie Colangelo útja áll, amely a kemény yonkersi neveltetéstől az új élet kereséséig vezet. A regény szemléletesen érzékelteti az 1970-es évek Yonkersének lényegét, és a társadalmi kihívások hátterében mutatja be a kamaszkor összetett viszonyait.
Előnyök:⬤ Élénk és kifejező írás, amely részletes képet fest az 1970-es évek Yonkerséről.
⬤ Erős jellemfejlődés, különösen a főszereplő, Cookie esetében, aki átélhető és többdimenziós.
⬤ A könyv mély nosztalgiát ébreszt a környezetet ismerő olvasókban.
⬤ A személyes történetmesélésen keresztül szélesebb társadalmi kérdésekkel foglalkozik.
⬤ Hitelesen érzékelteti a munkásosztály életének lényegét.
⬤ Néhány olvasó számára kényelmetlen vagy nehezen feldolgozható lehet a rideg realizmus.
⬤ A jellemrajzok egyesek számára túlságosan intenzívnek vagy túlzónak tűnhetnek.
⬤ A történet tempója gyorsnak tűnhet azok számára, akik lassabb elbeszélői fejlődésre számítanak.
(18 olvasói vélemény alapján)
Concetta „Cookie” Colangelo már majdnem 17 éves, és egész életében felnőtt, ha hallani akarja, ahogy meséli.
Most már majdnem befejezte a középiskolát, éjszakánként és hétvégenként dolgozik, és arra vágyik, hogy kijusson a New York Cityhez kínzóan közeli, kékgalléros külvárosból. Amikor a jósgép jóslata látszólag valóra válik, Cookie és néhány százezer forintnyi elrabolt készpénz úgy tűnik, el is tűnnek onnan.
Hamarosan új életet kezd az 1970-es évek New York-i művészvilágának csillogó világában, egy olyan világban, ahol a régi barátokat elhagyják, az újak pedig csak kihasználni akarnak, egy olyan világban, amely annyira nem Yonkers. Az Így nem Yonkers, Patricia Vaccarino harmadik Yonkers-regénye, amelyben Cookie Colangelo főszereplője szerepel, egy hanyatlóban lévő kisváros akvarellszerű szóportréit kínálja, ahogyan a korábbinál bölcsebb főhős szemével látjuk, egy Martin Scorsese-féle maffiafilm zordságával ötvözve.
