Értékelés:

A könyvről szóló kritikák kiemelik a könyv kivételes minőségét és mélységét, az egyik olvasó potenciális kedvenc antológiájának és remekművének nevezte. A másik személyes kötődését fejezi ki a könyvhöz és témáihoz, jelezve, hogy irodalmi szinten mélyen rezonál.
Előnyök:Az antológiát azért dicsérik, mert tanulságos, összetett és érdekes szerzőket tartalmaz. A bevezetőt különösen értékesnek emelik ki, és a könyvet a legjobb antológia egyik erős versenyzőjeként jellemzik. Az olvasók személyes visszhangot és otthonérzetet találnak az irodalomban.
Hátrányok:A recenziókban nem említettek konkrét ellenérveket, bár az egyik kritikus úgy tűnt, hogy az elbeszélés bizonyos részleteivel kapcsolatban némi zavarosságot vagy kétértelműséget sugall.
(2 olvasói vélemény alapján)
We'll Never Have Paris
Párizs által ihletett regények és esszék több mint 70 angol nyelvű írótól -- Egy mozgó lakoma a XXI. században.
"Amikor a jó amerikaiak meghalnak, Párizsba mennek" - írta Oscar Wilde ír drámaíró 1894-ben.
A francia főváros mindig is páratlan kulturális, politikai és intellektuális ragyogást sugárzott az angolszász képzeletben, és a huszadik századon át egészen napjainkig megőrizte a modern kozmopolita város par excellence státuszát.
A We'll Never Have Paris ezt a tartós vonzalmat vizsgálja, amelyet a bohém és irodalmi Párizs (az Elveszett Nemzedék, Joyce, Beckett, Shakespeare és Társai) mítosza kelt, amely történetesen egy nagyrészt angol nyelvű konstrukció - amit az Eurostar és a Brexit az elmúlt években csak tovább fokozott.
Az Andrew Gallix által szerkesztett gyűjtemény az Egyesült Királyság, Írország, az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland legtehetségesebb és legkalandvágyóbb íróit gyűjti egybe, hogy novellákon, esszéken és verseken keresztül vizsgálják meg ezt a témát, hogy egy magával ragadó portrét alkossanak a mai angol nyelvűek által látott Párizsról - egy Mozgó lakoma a huszonegyedik század számára.
A We'll Never Have Paris hetvenkilenc szerző, köztük Tom McCarthy, Will Self, Brian Dillon, Joanna Walsh, Eley Williams, Max Porter, Sophie Mackintosh és Lauren Elkin hozzászólásait tartalmazza.