Soha többé: A németek és a népirtás a holokauszt után

Olvasói vélemények

Andrew Port professzor „Soha többé” című könyve alapos vizsgálatot nyújt arról, hogy Németország náci múltja hogyan befolyásolta a modern népirtásokra adott válaszait. A szerző a történelmi elemzést személyes interjúkkal ötvözi, és a kulturális, politikai és etikai következményekre reflektál, így a mű mind a tudósok, mind az általános olvasók számára hozzáférhetővé és vonzóvá válik. Betekintést nyújt a történelmi emlékezetbe és annak a kortárs eseményekre gyakorolt jelentőségébe.

⬤ Jól kutatott, informatív és időszerű
⬤ közérthető írói stílus
⬤ összetett történelmi és politikai témákat tár fel
⬤ kiegyensúlyozott és árnyalt nézőpontot mutat be
⬤ személyes interjúkat tartalmaz, amelyek gazdagítják az elemzést
⬤ elgondolkodtató vitára késztet az erkölcsi kötelezettségekről és a történelmi hatásokról.

Egyes olvasók számára a téma túl nehéznek vagy érzékenynek tűnhet; a nem történészek számára bizonyos történelmi árnyalatok további kontextust igényelhetnek.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Never Again: Germans and Genocide After the Holocaust

Könyv tartalma:

A németek azért emlékeznek a náci múltra, hogy az soha többé ne fordulhasson elő. De hogyan változott az emlékezés absztrakt fogadalma konkrét tettekre, hogy megakadályozzák az újabb népirtásokat külföldön?.

Amikor 1995 közepén a boszniai tömeggyilkosságokról szóló hírek elterjedtek, a németek dilemmával szembesültek. A Szövetségi Köztársaságnak a Balkánra kellene-e vezényelnie a hadseregét, hogy megakadályozzon egy népirtást, vagy a háború utáni Németország pacifista hagyományaitól való eltérés megnyitná az ajtót az újbóli militarizmus előtt? Röviden, amikor a németek azt mondták, hogy "soha többé", akkor vajon úgy értették, hogy "soha többé Auschwitz" vagy "soha többé háború"?

Andrew I. Port az ünnepélyes nyilatkozatokon és a jó szándékú emlékműveken túlmutatva azt vizsgálja, hogyan alakította a náci múlt a németek reakcióit a kambodzsai, boszniai és ruandai népirtásokra - és azt is, hogyan formálták át ezek a külföldi atrocitások a németek saját szörnyű történelmükről alkotott képét. Az 1970-es évek végén a vörös khmerek uralma viszonylag kevés figyelmet kapott a holokausztot éppen "felfedező", határozottan háborúellenes közvéleménytől. Az 1990-es évekre a zsidók elleni népirtás került a német identitás középpontjába, és ez a tektonikus elmozdulás nagyobb szerepvállalásra ösztönzött Boszniában és kisebb mértékben Ruandában. Németország megnövekedett hajlandósága arra, hogy mások védelmében erőszakot alkalmazzon, tükrözte az emberi jogok lelkes felvállalását a közhivatalnokok és az átlagpolgárok részéről. Ugyanakkor a konzervatívok üdvözölték a katonai erővel járó aktívabb nemzetközi szerepvállalás lehetőségét - a hazai pacifisták és progresszívek bosszúságára.

A Soha többé című könyv, amely gyötrelmesen világossá teszi a problémás történelem emlékei által vezérelt politika tanulságait, korlátait és kötelességeit, mélyen rezonál a sötét múlttal szembesülő bármely ország számára.