Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
A Solitary Bee című kötetben Chelsea Woodard költőnő ügyes nyelvi és képi eszközökkel élénk pillanatokat teremt.
Bár a versek közül sok elgondolkodtató, és az életében történt múltbéli eseményekre játszik, az írás egyértelmű: ez nem szepiás nosztalgia. Az olyan versek, mint a "Things We Inherit" a szójátékban rejlő feszültségen nyugszanak - a második sorban Woodard egy pisztolyt ültet el, és az olvasó a következő néhány sorban minden egyes alkalommal ugrándozik, amikor azt mondja, hogy "shot" (ami a likőrre, egy gumiszalagra és egy fényképre utal, de kettős célzással van megspékelve).
A gyűjtemény háromféleképpen értelmezi a dolgokat: először is, mint egy gyerek, másodszor, mint egy felnőtt, harmadszor, mint valaki, aki megpróbálja összeházasítani a két élményt, és megtalálni köztük az igazságot. A Magányos méhecske attól a tudattól lüktet, hogy ezek közül a pillanatok közül oly sok békés, de a felszín alatt nem messze van egy fullánk.
