Költészet. "A költészet a rejtett dolgok feljegyzése az egymással való kereskedelemben, és csak ez a titokzatosság teszi lehetővé, hogy éljünk.
Stella Vinitchi Radulescu költészete alkímia, a visszafogottság és a leleplezés varázslata, amely feltárja láthatatlan érzéseink, indítékaink, étvágyaink és félelmeink machinációit. Hogy a sűrítmény mestere, magától értetődik, hiszen ez a figyelemre méltó ügyességgel megformált, tökéletes nyelv, és az utazások, amelyeket ezek a versek tesznek, ragyogó kirándulások belső életünkbe, a tudatalattiba szorított titkos dolgok, megszegett ígéretek és suttogott mellékzöngék. Régóta csodálom Radulescu kétnyelvűségét, ahogyan a mondatokat saját akarata szerint hajlítja, és ezek a szerkezetek tele vannak olyan kultúrák közötti megértéssel, amely következetesen transzcendens, amely hidakat épít közös belső életünk tájaira." Keith Flynn, a Colony Collapse Disorder szerzője.
"Néhány szó öngyilkos, Stella Radulescu legújabb verseskötete egyszerre élményszerűen áradó és szűkszavú, és bátor, mind a lapon, mind a lapon kívül. A művek meditatív remeke emlékeztet bennünket arra, hogy mit is jelent a nyelv.
Radulescu nem fél ragaszkodni ahhoz, hogy olvasói a megnevezhetetlenben, a gondolatok közötti terekben éljenek. A versek itt meglehetősen céltudatosan fonódnak át dimenziókon, miközben az építészet óvatossága nélkül szaggatják a mesterkéltség akaratát, ahol "a szavak méhek csillagok hangyák, amelyek / a lapon / a megértésen túl / bolyonganak" az igazságba.
Radulescu semmit és mindent nem vesz magától értetődőnek, és az ő parancsára minden szó, minden sor, minden strófa, minden versszak arra emlékeztet, hogy nekünk is ezt kellene tennünk. És igen, minden alkalommal, teljes odaadással." Ralph Pennel".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)