Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
Hiszek minden napfelkeltében, és emlékszem a nedves fű illatára, a vörösbegyek színére, a levelek zizegésére a nagy tölgyeken, amelyek túlélnek minden nemzetet, mindez minden napfelkeltével együtt jár. A Szonáta Charles Bowden "Amerika természetellenes története" című kiemelkedő sorozatának hatodik és egyben utolsó része.
Míg korábbi köteteit az erőszak és a háború hatotta át, Bowden itt az újjászületés és az újjászületés ünnepét kínálja. Bowden utánozhatatlan stílusában, amely inkább prózai költészet, mint riport, olyan panorámákat idéz fel, amelyekben benne rejlik a nyugalom lehetősége, és a kegyelem olyan állapotát kínálják, amely az emberiség végtelen háborúi során szinte elveszett. Bowden visszautazik az időben Francisco Goya és Vincent van Gogh művészek világába, utóbbi dühösen festett a közelgő őrület ellen.
"Van Gogh megpróbál egy színes életet álmodni" - írja Bowden. "Púderkék fészerek, sárga borosták, rózsaszín égbolt - de a félelmek és a sötét dolgok lehúzzák őt".
Ahogy Bowden élénk prózája a világ őrületével birkózik, van Gogh festményei a depresszióval és az öngyilkossággal szembeni - végül sikertelen - ellenállás aktusát jelentik. A van Gogh festett kertjeinek vibráló színeiből Amerika déli határára lépve Bowden ismét visszatér az El Pastor, Jose Antonio Galvan által vezetett mexikói elmegyógyintézetbe, amelyet a szekta olvasói először a Jerikóban ismerhettek meg.
Itt is a sivatagban elültetendő kert álma, a megújulás ígérete egy megőrült világban. A költői, elegikus és elliptikus Szonáta Bowden monumentális pályafutásának utolsó, magával ragadó könyve.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)