Sonic Life: A Memoir: A Memoir

Olvasói vélemények

Thurston Moore memoárja, a „Sonic Life” mélyen bepillantást enged a New York-i zenei életben szerzett tapasztalataiba, különösen a 70-es évek végén és a 80-as évek elején, és megragadja annak a művészi kultúrának a lényegét, amely hatással volt a Sonic Youth-zal való munkájára. Míg egyes olvasók értékelik a történelmi perspektívát és a zene szeretetét, mások hidegnek találják az írást, és hiányolják a személyes betekintést.

Gazdag történelmi kontextus a New York-i punk és poszt-punk színtérről, a zene és a művészet mélységes elismerése, a műfaj egyik jelentős alakjának egyedi nézőpontja, élvezetes történetmesélés és a kulturális jelentőség tükrözése.

Néhány olvasó úgy látja, hogy a memoárból hiányzik a személyes mélység és az érzelmi betekintés, és a hangsúly a tényeken van, nem pedig az értelmes elmélkedésen; a kritikák között szerepel a hideg hangnem, az ismétlődő tartalom, és az a benyomás, hogy úgy olvassák, mint egy jogi dokumentumot.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sonic Life: A Memoir

Könyv tartalma:

A Sonic Youth alapító tagjának szenvedélyes memoárja, amely végigköveti a szerző életét és művészetét - a tinédzserkorától kezdve a zene megszállottjaként a connecticuti kisvárosban, a legendás rockegyüttes megalakulásáig, az alkotás, a kísérletezés és a csodák harminc évéig.

"A belvárosi tudósok örüljenek! Thurston Moore ugyanis feltárta a hiányzó láncszemeket, a szent szövegeket, az elfeledett történeteket és az elveszett aranykor titkos térképeit. Ez a történelem - szuszogva, kissé meggörbülve, bőven zajosan és nélkülözhetetlenül". --Colson Whitehead, a The Underground Railroad és a Harlem Shuffle Pulitzer-díjas szerzője

Thurston Moore 1978-ban költözött Manhattan East Village-be a zene iránti vágyakozással. El akart merülni New York belvárosának látványában és hangzásvilágában - éjszakai klubjainak vad energiájában, a zenekarok szögletes dübörgésében, a pályáján keringő mágneses személyiségekben. De mindennél jobban szeretett volna zenét csinálni - kitörölhetetlen hangokat létrehozni, amelyek megmozgatják, provokálják és inspirálják.

Álma 1981-ben vált valóra, amikor Moore Kim Gordonnal és Lee Ranaldóval együtt megalakította a Sonic Youth zenekart. A Sonic Youth a New York-i No Wave színtér egyik meghatározó szereplője lett - a művészet és a hang, a költészet és a punk avantgárd ütköztetése. A zenekar a kritikusok kedvenceiből kereskedelmi nehézsúlyúvá vált, fesztiválok címlistáján szerepelt világszerte, miközben olyan előadókkal ismertette meg a hallgatókat, mint a Nirvana, a Hole és a Pavement, és olyan ikonokkal játszott együtt, mint Neil Young és Iggy Pop. Moore mindvégig megőrizte a zene iránti megingathatatlan szeretetét: az új, az ismeretlen, a kihívást jelentő, az ellenállhatatlan.

A Just Kids szellemében a Sonic Life ablakot nyit egy ünnepelt művész pályájára, és tisztelgés a kirobbanó kreativitás korszaka előtt. Első kézből származó beszámoló New Yorkról egy meghatározó kulturális pillanatban, az alternatív rock története, ahogyan megszületett és uralni kezdte az éteret, és egy szerelmes levél a zenéhez, bármilyen formában is jelenjen meg. Ez a történet mindenkinek szól, akit valaha is megérintett a hang - aki tudja, hogy a megfelelő dal a megfelelő pillanatban hogyan változtathatja meg egy élet menetét.