Serial Drawing: Space, Time and the Art Object
A Serial Drawing egy viszonylag kevéssé kutatott művészeti forma időszerű és alapos feltárását kínálja.
A sorozatrajzokat - a szinguláris művekként bemutatott, de elosztott részekből álló műalkotásokat - friss, kortárs szempontok szerint, újszerű filozófiai megközelítéssel tanulmányozza, hangsúlyozva mind azt, hogy a vizuális művészetnek ez az egyedülálló formája hogyan létezik a világban, és hogyan találkozik vele a szemlélő. Graham Harman objektorientált ontológiájának négyes keretrendszerétől ihletve Joe Graham különféle sorozatos rajzokat vizsgál meg annak az elképzelésnek a mentén, hogy az ilyen műalkotások sorozatos elrendezésükben a művészeti tárgyak egy meglehetősen sajátos formáját alkotják: olyat, amely egyszerre egységes, mégis pluralizált, látható, mégis visszahúzódó.
Olyan művészek munkáit vizsgálva, mint Alexei Jawlensky, Ellsworth Kelly, Hanne Darboven, Jill Baroff és Stefana McClure, Graham azt firtatja, hogy a sorozatos rajzokat milyen módon tudja értékelni a néző, aki objektorientáltan szemléli őket. Ezt a feladatot úgy látja el, hogy figyelmet fordít arra, hogy három feszültség - a tér, az idő és a szerialitás - milyen módon merül fel a szemlélő performatív találkozásában a művel: egy olyan találkozásban, amelyet „sorozatosan látnak”, és amelyre a rajz médiuma kifejezetten ráirányítja a figyelmet.