Értékelés:
A könyv a második világháborúban a Hurtgen-erdőben zajló intenzív és gyakran figyelmen kívül hagyott csatát tárja fel, alapos kutatásokat és részletes beszámolókat mutat be a harcokról. Célja, hogy olyan elbeszélést nyújtson, amely rávilágít a hadjárat összetettségére, a katonák előtt álló kihívásokra és a háború tágabb összefüggéseire.
Előnyök:Aprólékosan kutatott, részletes beszámolót nyújt a csatáról, kiváló térképek, éleslátó elemzés, mind az amerikai, mind a német nézőpontot lefedi, könnyen követhető írásmód, informatív mind a történelem iránt érdeklődők, mind az újonnan érkezők számára.
Hátrányok:Az amerikai és a német egységek közötti gyakori váltások miatt zavaró lehet, hiányoznak a személyes elbeszélések vagy idézetek, a térképek nehezen követhetők, az írásmód egyes olvasók számára száraznak tűnhet, és egyesek inkább használt, mint új példányt kaptak.
(43 olvasói vélemény alapján)
A Dark and Bloody Ground, 42: The Hrtgen Forest and the Roer River Dams, 1944-1945
A győztes amerikai hadsereg, miután szinte ellenállás nélkül haladt át Belgiumon, saját hazájában, Nyugat-Németország legzordabb vidékén szembekerült a német katonákkal - ráadásul az elmúlt évtizedek legrosszabb őszi és téli időjárásának kezdetén. 1944 végén az amerikai erők előrenyomultak a németországi Aachentől délkeletre fekvő, dombos, erősen erdős H rtgen-erdőbe.
Az amerikai parancsnokok heteken keresztül, anélkül, hogy világos oka lett volna az erdőn keresztül történő támadásnak, mégis akár hét hadosztálynyi egységet is az erdőbe vezényeltek, hogy a német gyalogság és tüzérség szétrágja őket. A zord terep és a fák által elvágott kis egységek, amelyek nem tudták hatékonyan bevetni a tankokat vagy a tüzérséget, a térség erdeiben és falvaiban sáncolt és álcázott németekkel harcoltak. A csapatok megfelelő téli ruházat nélkül voltak kitéve az esőnek, az esőnek és a fagyos hőmérsékletnek.
Sok század hatalmas veszteségeket szenvedett.
Az ardenneki csata megszakította a h rtgeni erdei harcokat, de nem vetett véget nekik. A Bulge szünetet biztosított az erdő és a Roer folyó gátjai körüli háborús vidék számára.
Ezután 1945 januárjától az amerikai erők folytatták a támadást, és a II. világháború egyik legvéresebb és az amerikai hadsereg számára legkatasztrofálisabb hadjárata után végre sikerült áttörniük. A háború után sokáig nem volt ismert a katasztrófa teljes mértéke a hadsereg körein kívül.
Végül a hadjárat története elterjedt, de a Bulge híre beárnyékolta. A hadtörténészek csak az elmúlt évtizedben kezdtek el foglalkozni a H rtgen-erdőben zajló harcokkal. A könyv a hadsereg, a hadtest és a hadosztály szintjén vizsgálja a parancsnokság bizonytalanságát, és hangsúlyozza a zűrzavart és a szárazföldi harcoktól való félelmet a századok és zászlóaljak szintjén - "ahol a halált végzik".
A csata lebilincselő leírása kormányzati feljegyzéseken, mindkét oldal veteránjainak első személyű beszámolóiból készült gazdag válogatáson és a szerző, Edward G. Miller csatatéren tett látogatásain alapul.
Az eredmény a kisebb egységek akcióinak lenyűgöző és átfogó beszámolója, amely a nagyobb parancsnoki szintek hátterében áll. A könyv előszavát R. W.
Hogan nyugalmazott vezérőrnagy írta, aki zászlóaljparancsnok volt az erdőben.
Edward G. Miller őrnagy a hadsereg Németországban állomásozó nyugalmazott tüzérségi tisztje. Legutóbb a hadsereg parancsnoki és vezérkari főiskolájára vezényelték, ahol e tanulmány nagy részét szolgálaton kívüli idejében készítette el.
A Western Kentucky Egyetemen szerzett B. A. és M.
P. A. diplomát, és több katonai kiképzési programot is elvégzett.
Korábbi publikációi között szerepelnek az Armor és Ordnance magazinokban megjelent, az amerikai páncélos doktrína fejlesztésével kapcsolatos cikkei.