Értékelés:
Nicholas de Monchaux „Spacesuit - Fashioning Apollo” című könyve az Apollo űrruha gazdag és sokrétű történetét mutatja be, összefonva a technológiai, kulturális és történelmi narratívákat. Az olvasók elismerően nyilatkoznak az egyedülálló megközelítésről, amely túlmutat a puszta technikai áttekintésen, és feltárja a társadalmi hatásokat, a tervezés hatásait és a ruhák létrehozásában szerepet játszó személyes történeteket. Néhány olvasó azonban csalódott a könyv érintőleges témákra való összpontosítása miatt, és úgy érezte, hogy hiányzik belőle az űrruha konstrukciójának részletes technikai elemzése.
Előnyök:⬤ Az Apollo-űrruha lenyűgöző és sokrétű történetét kínálja.
⬤ Tárgyalja a különböző ágazatok, köztük a divat és a mérnöki tudományok közötti kölcsönhatást.
⬤ Magával ragadó történetmesélés és alapos kutatás, rengeteg érdekes információval.
⬤ Gyönyörűen megtervezett, kiváló minőségű illusztrációkkal és formátummal.
⬤ Kiemeli a nők hozzájárulását az űrprogramhoz, különös tekintettel az űrruhák készítőire.
⬤ Alkalmas az űrtechnológián túlmutató érdeklődésű olvasók számára is.
⬤ Nem összpontosít szigorúan az űrruhák gyártásának technikai aspektusaira, ami némi csalódást okoz az olvasóknak.
⬤ Az írásmód és a szervezés időnként zavaró lehet.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv túl sok, egymástól független mellékszálat tartalmaz, amelyek elvonják a figyelmet a fő témától.
⬤ A lábjegyzetekkel teli szerkezet néhány olvasó számára sűrűnek tűnhet.
(47 olvasói vélemény alapján)
Spacesuit: Fashioning Apollo
Hogyan volt a Playtex által készített huszonegy rétegű Apollo-űrruha az intimitás győzelme a mérnöki munka felett.
Amikor Neil Armstrong és Buzz Aldrin 1969 júliusában kilépett a Hold felszínére, a Playtex által készített űrruhát viseltek: huszonegy réteg szövetet, mindegyiknek különálló, de egymással összefüggő funkciója volt, és olyan varrónők varrták őket, akiknek a szokásos munkájuk melltartók és fűzők készítése volt. Ez a könyv ennek az űrruhának a története. Az International Latex Corporation - amely leginkább a "Playtex" fogyasztói márkanév alatt ismert - győzelmének története a katonai-ipari komplexum felett - az elegáns puhaság győzelme a mesterséges keménység felett, az alkalmazkodásé a kibernetika felett.
A Playtex űrruhája a katonai vállalkozók által tervezett és a NASA mérnökei által kedvelt, kemény páncélszerű űrruhákkal szállt szembe. Csak amikor ezek a kísérletek kudarcot vallottak - amikor a hagyományos mérnöki cégek nem tudták a testet a küldetés követelményeihez igazítani -, akkor kapta meg a munkát a Playtex a maga bensőséges szakértelmével.
Az űrruhában Nicholas de Monchaux a huszonegy rétegű űrruha történetét meséli el huszonegy fejezetben, amelyek huszonegy, a ruhával, a testtel és a huszadik század technológiájával kapcsolatos témát tárgyalnak. Kitér többek között a tizennyolcadik századi androidokra, Christian Dior New Look-jára, az Atlas-rakétákra, a kibernetikára és a kiborgokra, a latexre, JFK gondosan ápolt imázsára, a CBS holdi közvetítésének hangszínpadára, a NASA Mission Controljára és az Apollo-stílusú mérnöki munka várostervezési alkalmazásaira. A huszonegy rétegű űrruha, állítja de Monchaux, tárgyi leckét kínál. A redundanciáról és az egymásrautaltságról, valamint a természetes és az ember alkotta komplexitás közötti különbségekről tanít minket; megtanít minket az alkalmazkodás erényeinek megismerésére, és arra, hogy a jövőt inkább lehetőségek halmazának tekintsük, mint egy előre megírt forgatókönyvnek.