Spenserian Allegory and Elizabethan Biblical Exegesis: A Context for the Faerie Queene
Edmund Spenser híres módon elismerte barátjának, Walter Raleigh-nek, hogy a The Faerie Queene-ben alkalmazott módszere "nem fog tetszeni" azoknak, akik "inkább szeretnék, ha a jó fegyelmet egyszerűen, parancsolatok formájában, vagy széles körben prédikálva adnák elő".
A Spenser allegóriája és az Erzsébet-kori bibliai exegézis az első olyan könyvhosszúságú tanulmány, amely Spenser összehasonlítását tisztázza azáltal, hogy megismerteti az olvasót a korabeli prédikációk és liturgiák bibliai tipológiáival. Az eredmény azt mutatja be, hogy a "prédikációk...
amelyeket a szószékről és a szószékről prédikáltak", gyakran maguk is "allegorikus eszközökbe burkolózva" voltak. Valójában a rutinszerű templomba járás készítette fel Spenser első olvasóit arra, hogy élvezzék és értelmezzék a Tündérkirálynőt. A vonatkozó idézetek sokasága arra hívja fel az olvasókat, hogy Erzsébet korabeli gondolkodásmódot vegyenek fel, és újból találkozzanak a verssel.
A "krónikatörténeti" kántusok, Florimell kalandjai, a Souldan-epizód, Mercilla ítélete Duessa felett, sőt a Mutabilitie-töredéket lezáró két strófa is mind-mind ide tartozik. A korabeli vallási retorikával szembeállítva még élesebbé válnak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)