Értékelés:
A könyv részletesen tárgyalja a Meredith-effektust, különösen annak alkalmazását a P-51 Mustang hűtőrendszerében. Alapos kutatást nyújt, és betekintést nyújt a második világháború alatti vadászgépek aerodinamikai kialakításába, megcáfolva a lamellás áramlású szárnyakkal kapcsolatos általános tévhiteket. A szerző meggyőző portrét ad magáról Meredithről, akit a repülési szakirodalomban nem gyakran tárgyalnak.
Előnyök:⬤ Bőséges kutatás
⬤ kifizetődő és részletes olvasmány
⬤ megkérdőjelezi az aerodinamikával kapcsolatos gyakori tévhiteket
⬤ lenyűgöző feltárás Meredith hozzájárulásáról.
A könyvet meglehetősen nehéz olvasmánynak írják le, ami néhány olvasót elriaszthat.
(3 olvasói vélemény alapján)
Spitfire, Mustang and the 'Meredith Effect': How a Soviet Spy Helped Change the Course of WWII
Az 1930-as évek közepére a repülőgépek tervezőinek a nagy sebesség elérésének akadályai közé tartozott a motor hűtésének kérdése. Ez nagy kihívást jelentett, amelyet az Európa felett gyülekező háborús felhők gyülekezésekor szolgálatba álló új gyors repülőgépeken dolgozóknak figyelembe kellett venniük, mivel a rendszer légellenállása a sebesség négyzetével nőtt. Olyan csatornás rendszereket terveztek, amelyek csökkentették a légellenállást, de ezek feltételezték, hogy a rendszer hideg volt. Ez figyelmen kívül hagyta a folyadékhűtéses repülőgépek esetében a radiátor által felmelegített levegőből és a motor kipufogógázaiból származó potenciális energiát.
Mélyen átgondolt gondolkodó kellett ahhoz, hogy kiaknázza a paradoxonban rejlő lehetőségeket, miszerint a hővel csökkenthetők a hűtés költségei. Ez a gondolkodó Frederick William Meredith brit mérnök volt. F. W. Meredith 1938-ig a farnborough-i Royal Aircraft Establishment kutatója volt, és kulcsszerepet játszott az Egyesült Királyságban a robotpilóta és a távirányítású repülőgépek fejlesztésében. A szövetségesek második világháborús sikereihez való hozzájárulása óriási volt - de hihetetlen módon ismert szovjet ügynök is volt.
Kevesen kételkednek abban, hogy a Supermarine Spitfire úttörő repülőgép volt - nem azért, mert teljesen fémből készült, egysíkú, behúzható futóművel és zárt pilótafülkével, mivel ezek nem voltak egyedülállóak -, hanem mert ez volt az első, amely Meredith által tervezett csatornás hűtőrendszert épített be. Ennek célja kezdettől fogva az volt, hogy a hő felhasználásával "negatív légellenállást" hozzon létre. A gyakorlatban a Spitfire tervezése hibás volt, amint arra maga Meredith is rámutatott, és nem használta ki teljes mértékben a "Meredith-effektus" néven ismertté vált hatást.
Meredith emellett teljesen figyelmen kívül hagyott, de rendkívül fontos hozzájárulást tett annak a problémának a megoldásához, hogy hogyan lehet nagy sebességnél simán bevezetni a levegőt a hűtőcsatornákba, ami nélkül, mint a Spitfire is bizonyította, a csatornás hűtőrendszerek nem működtek optimálisan.
Az első repülőgép, amely megfelelően kihasználta a "Meredith-hatást", az észak-amerikai P-51 Mustang volt, és ez nagyon fontos tényező volt abban, hogy miért volt 30 mérföld/órával gyorsabb a Spitfire-nél, amikor mindkettő ugyanolyan Rolls-Royce Merlin motorral rendelkezett.
Peters Spring e könyve a figyelemre méltó és ellentmondásos F. W. Meredith életét vizsgálja, egy olyan személyét, akit a történelem nagyrészt elfelejtett, annak ellenére, hogy zseniális eredményeket ért el - olyan eredményeket, amelyek segítettek a szövetségeseknek megnyerni a háborút Hitler Harmadik Birodalma ellen.