Sprache, Erkenntnis und Ethik bei Wittgenstein und Nagarjuna. Eine Untersuchung in komparativer Sprachphilosophie
Mind a buddhizmus, mind a nagy nyugati gondolkodók leírják a tapasztalatnak a nyelven túli, introspektív, szubjektív szintjét, amely a nem-duális etikus viselkedés forrásaként és inspirációjaként szolgálhat. Mind Nagarjuna, mind Wittgenstein - mint a nagy filozófiai hagyományok képviselői - rámutatnak arra, hogy a nyelv rámutat a saját eredetű tapasztalati szintre, de nem képes ezt a szintet kimerítő módon reprezentálni.
Az egyes emberek nyelvi és kulturális kondicionáltsága is befolyásolja meditatív élményük későbbi "verbalizálását". A nyelvi korlátok tudatosításában és a tapasztalat metanyelvi terének felismerésében a problémák új módon oldhatók meg - messzemenő következményekkel.
Ez a könyv a kultúrák közötti filozofálás új megközelítésével kíván hozzájárulni a globális problémák mélyreható és kultúrákon átívelő megoldásához azáltal, hogy a nyelvek sokféleségét nem akadálynak, hanem lehetőségnek és a valóság konstitutív elemének mutatja be. A többféle nézőpont, paradigma és filozófiai hagyomány kiegészíti egymást a megértés kölcsönös folyamatában, és olyan szintézisre talál, amelyben a sokféleséget nem kell feloldani, hanem csendben átlépni és pragmatikusan megoldani.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)