Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The manufacture and sale of St Einstein - II
Németország nagyon jó volt a zsidókhoz. A német zsidók voltak a világ leggazdagabb emberei.
Az első világháborút követő években a németek nehezményezték, hogy a zsidók - Einstein volt a legfőbb szószólójuk - a háború alatt hátba szúrták a németeket, majd a franciaországi béketárgyalásokon, ahol egy nagyszámú zsidókontingens döntött Németország sorsáról, megforgatták a kést, és elálltak Woodrow Wilson tizennégy pontjától, amelyek egyike biztosította Németországot arról, hogy nem veszít területeket. A németek azt hitték, hogy Wilson ígéretét tiszteletben tartják, miután a németek jóhiszeműen megadták magukat. Ha a németek nem kapták volna meg ezt a tizennégy pontból álló ígéretet, akkor nem adták volna meg magukat, és abban a helyzetben lettek volna, hogy folytassák a háborút.
Az ígéretet megszegték.
Ráadásul a szövetségesek ragaszkodtak ahhoz, hogy Németország drákói háborús jóvátételeket fizessen, amelyek örökre tönkretették volna a nemzetet. Németország vezető zsidói a szövetségesek oldalára álltak hazájuk ellen.
Nyilvánvaló volt, hogy a vezető zsidók minden lehetséges módon hasznot húztak a háborúból, a német nemzet és népe kárára. A zsidó vezetők bénító sztrájkokat szítottak a fegyveriparban, ami miatt a német csapatok nem rendelkeztek megfelelő fegyverzettel. Zsidó forradalmárok kihasználták Németország meggyengült állapotát, amelyet a zsidók szándékosan idéztek elő erre a célra, és Bajorországban létrehozták a Tanácsköztársaságot, és megdöntötték a monarchiát.
A német-zsidó bankárok elvágták Németország pénzhez jutását. A német-zsidó cionisták Londonba költöztek, és Amerikát a britek oldalán vonták be a háborúba, éppen akkor, amikor Németország a háború megnyerésére készült. Azok a fegyverek, amelyeket gyártottak, gyakran nem voltak megfelelő minőségűek, és zsidók házaltak velük a német kormányban dolgozó zsidóknak, ami szintén megfelelő fegyverek nélkül hagyta a német csapatokat, miközben a zsidók hatalmas vagyonra tettek szert.
Német-zsidó bankárok összejátszottak a német fegyvergyártókkal, hogy mindkét fél számára fegyvereket gyártsanak. A német-zsidó sajtó, amely kezdetben mindenkinél hangosabban verte a háborús dobokat, a háború végén összefogott a német kormány vezető zsidó tagjaival, és azt követelte, hogy Németország engedjen a szövetségesek követeléseinek, adjon át hatalmas területeket, és fizesse meg a jóvátételeket.
A német-zsidó sajtó és a német kormányban lévő zsidók, akik közül sokan ugyanazok voltak, akik a leghangosabban szólították fel a német népet a háborúra, ragaszkodtak ahhoz, hogy a németek vállalják a felelősséget a háború okozásáért, noha nem ők okozták azt. stb. stb.
stb.
Miközben németek milliói éheztek éhen, sok németországi zsidó soha nem élt jobb időket. Ha valaki felfedte az igazságot arról, hogy mi történik, a zsidó sajtó azonnal "antiszemitának" nevezte. A helyzet hasonló volt, bár még rosszabb, mint a mai amerikai helyzet.
