Stanzas on the Death of His Father: Coplas a la muerte de su padre
Coplas por la muerte de su padre Jorge Manrique (1440-79 körül) egyik leghíresebb verse a spanyol nyelvben. Nem sokkal a költő halála előtt írt méltóságteljes elégiája, amely nem csupán a költő apjának, Rodrigo Manrique-nak (meghalt 1476-ban) a személyes veszteségéről szól, hanem minden dolog mulandóságáról sub specie aeternitatis.
Népszerűségét emlékezetes sorok segítik, nem utolsósorban a két nyitó metafora: az ember élete egy folyó, amely a halál tengeréig kanyarog (3. str.), és ez a világ az út a következő, a maradandó lakóhely felé (5. str.).
A vers kanyargó formájában megismétli ezeket a reflexiókat. Negyven strófája egyenként négy tercettből áll; minden tercett két hosszabb, nyolc szótagos versszakból áll, amelyeket egy négy szótagos félsorral kombinálnak, az úgynevezett pie quebrado.
Ezek a szabályos, megtört sorok, mint a szívverések, olyan visszhangos minőséggel ruházzák fel a verset, amely illik a vers elején található felszólításhoz, hogy az ember szunnyadó lelkét ébressze fel az idő múlására: "Recuerde el alma dormida, avive el seso e despierte" (1. str.).
