Olvasói vélemények
Összegzés:A „The Chosen” című könyv a Csillagkapu jól fogadott kiegészítője: Atlantis univerzumához, amely magával ragadó történetéről, karakterfejlődéséről és gazdag világépítéséről ismert. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy a karakterek ábrázolása, különösen Dr. McKayé, túlságosan eltér az eredeti sorozattól, ami vegyes érzéseket kelt a karakterek következetességével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Jól megírt, magával ragadó, és szépen áramlik
⬤ bonyolult cselekmény
⬤ erős világépítés hiteles helyszínekkel
⬤ a karakterek hűek a tévés ábrázolásukhoz
⬤ humoros poénok
⬤ az olvasót a szék szélén tartja
⬤ jó karaktermélység a fő- és mellékszereplők esetében.
Hátrányok:⬤ Egyesek szerint túl sötét egy Csillagkapu történethez képest
⬤ eltérések a karakterek ábrázolásában, különösen Dr. McKayt ábrázolják ostobábbnak, mint a TV-sorozatban
⬤ lassú kezdés
⬤ néhány unalmas rész a történetmesélésben
⬤ nem minden cselekményelem felel meg a kánonnak.
(34 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
STARGATE ATLANTIS The Chosen
Könyv tartalma:
Uralkodásra született...
Mivel az Ősök technológiája szétszóródott a Pegazus galaxisban, az Atlantisz csapata nem lepődik meg, amikor egy olyan világon találja azt használatban, amelyet egykor Dalera védett, egy Ős, akit kitaszítottak a társadalmából, mert beleszeretett egy emberbe.
Dalera távozása óta eltelt évezredek alatt azonban sok minden megváltozott. Szigorú szabályait megszegték, így a népét a lidércek támadásának kitéve. A Kiválasztottak közül csak néhányan maradtak, akik a védelmükhöz létfontosságú Ős technológiát működtetik, és a feszültségek egyre nagyobbak. A forradalom a felszín közelében forrong.
Amikor Sheppard őrnagyról és Rodney McKayről kiderül, hogy a Kiválasztottak tagjai, a dalerai társadalom káoszba borul. Sheppard, aki segíteni akar a válság megoldásában, ugyanakkor nem hajlandó támogatni egy autokratikus rendszert, kénytelen cselekedni, amikor Teylát és Ford hadnagyot túszul ejtik a lázadók...
A kiválasztott.
Fölöttük felhangzott egy kiáltás. "Ez éget. A folyó ég - és a lidércek velük együtt ".
Ezúttal Teyla nem tett semmilyen lépést, hogy megakadályozza a fákra mászó daleraiakat abban, hogy saját szemükkel láthassák. Sőt, azonnal a magasba húzta magát, és a keleti mezőkre bámult. A látvány megbabonázó volt, és több mint kielégítő. A Déli-csatorna egész keleti része lángoló pokol volt. Tüzes kígyók sorai kezdtek megjelenni a távoli mezőkön keresztül, ahol az olaj az öntözőcsatornák mentén folyt. Ebből a távolságból nem lehetett kivenni az egyes embereket, de sok kisebb lángot látott mozogni, mint száz gyertya kanóca. Az olajba botolva néhány lidérc lángra kapott. A hátborzongató lények rendkívüli regenerációs képességekkel rendelkeztek, de kétséges volt, hogy az olajmezőkbe szorultak túlélnek-e egy ilyen tartós tűzvészt. A lidércek három hatalmas oszlopai elkezdtek visszahúzódni.
Örömkiáltások szálltak végig a fák lombkoronáin, és Teyla némi megkönnyebbülést érzett. Az elkövetkező csata nem lesz könnyű, de Dalera népe most erőt merített az eléjük táruló látványból.
Ushat megérintette a karját. A nő elvette tőle a pajzsát, ő pedig jelzett az alatta álló harcosnak, hogy fújja meg a trombitát. A Citadelláról érkező válaszhívások közölték velük, hogy az Északi hídhoz és a fal nyugati végéhez közeli EM-mezőket is kikapcsolták. Éppen mielőtt a kavargó fekete füst eltakarta volna a látását, észrevette, hogy a legközelebbi lidércoszlop az ő irányukba tart.
"Jönnek " kiáltotta egy őrszem. Amilyen sebességgel a lidércek mozogtak, az első hullámok hamarosan elérik őket - sokkal hamarabb, mint ahogy Teyla tervezte.
