STARGATE ATLANTIS ereklyetartó

Olvasói vélemények

Összességében a „Reliquary”-t a Csillagkapu Atlantisz sorozat egyik legjobb regényeként dicsérik, erős jellemrajzzal, jó tempójú cselekménnyel és magával ragadó írással. Sok rajongó úgy érezte, hogy a történet hű volt a sorozat hangvételéhez és hangulatához, miközben izgalmas cselekményt is nyújtott. Voltak kritikák a karakterközpontúsággal és bizonyos cselekményrészletekkel kapcsolatban, de általánosságban az olvasók élvezetes és érdemes olvasmánynak találták.

⬤ Erős, a tévésorozathoz hű jellemrajzok.
⬤ Jó tempójú cselekmény, amely leköti az olvasót.
⬤ Jó írásmód és hangulat, ami olyan érzést kelt, mintha a sorozat egy epizódja lenne.
⬤ Érdekes antagonista és jól kivitelezett történet.
⬤ A rajongók élvezték a humort és a szereplők közötti ugratásokat.
⬤ A történet lebilincselő és kielégítő megoldása.

⬤ Néhány karaktert kihasználatlannak vagy statisztának éreztek.
⬤ A tempó néhány olvasó számára lassan indult.
⬤ Bizonyos cselekményrészleteket nem találtak összeegyeztethetőnek a tévésorozat kánonjával.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy az első rész nem volt elég mély, vagy túlságosan a civakodásra koncentrált.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy az ár nem felel meg az e-könyv formátumhoz fűzött elvárásaiknak.

(64 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

STARGATE ATLANTIS Reliquary

Könyv tartalma:

A tudás hatalom...

Miközben az ősi Atlantisz városának használaton kívüli részeit kutatják, John Sheppard őrnagy és Dr. Rodney McKay egy hangrögzítő eszközre bukkannak, amely egy titokzatos új Csillagkapu címét tárja fel. Mivel úgy hiszik, hogy a cím az Ősök tudásának hatalmas tárházához vezethet, a csapat küldetésre indul ebbe a feltérképezetlen világba.

Ott egy romos várost fedeznek fel, tele suttogott titkokkal és sötét árnyakkal. Miközben az indulatok elszabadulnak és a bizalom megromlik, a csapat felfedezi az igazságot a város szívében. Egy igazságot, amely a pusztulásukat jelenti.

Mivel az embereik fele veszélybe került, John Sheppard őrnagyra és Dr. Rodney McKayre hárul a feladat, hogy mindent kockára tegyenek az ellenséggel folytatott halálos blöffjátékban. Ha kudarcot vallanak, az Atlantisz bukását jelentené - és Sheppard számára az emberi mivoltának megsemmisülését...

Reliquium.

A spirális minta a kamra padlójának közepén mozgott, háromdimenzióssá vált, ahogy az azt alkotó kis fémlapkák folyékonyan mozogtak. Az egész padló még mindig rezgett, ugráltak és táncoltak az üveg- és fémtörmelékek. Valami ismét nyögött a lábuk alatt, és a spirál elkezdett a padlóba süllyedni.

John könyökénél állva McKay bosszúsan, a száját bosszúsan eltorzítva nézett Kavanaghra. "Mit csináltál? ".

John sem volt elragadtatva. "Egy kis figyelmeztetés nem ártott volna, doktor úr".

Teyla és Ford nyugtalanul figyelték a spirált, Kolesnikova néhány lépéssel mögöttük. Kavanagh megrázta a fejét, tekintete még mindig a padlóba süllyedő fémen volt, tekintete elmerengett. "Nem voltam biztos benne, hogy tényleg itt van, hogy az energiaforrás még mindig aktív. Ha... csak képzelődtem...".

A régóta háborítatlan fémdarabok nyögő morajlása egyre hangosabb lett, és John nem volt biztos benne, hogy jól hallotta. "Micsoda?" - mondta, és fel kellett emelnie a hangját a lárma fölött. "Miért gondoltad, hogy csak képzelődsz? ".

"Mit képzeltem? " Zavartan Rodney oldalra lépett, az akna pereme mentén haladva, és a nyakát behúzva figyelte a spirál haladását.

"Nem hozzád beszéltem" - kiáltott vissza John - "Én csak...".

"Várj!" Rodney hirtelen kiegyenesedett, és Johnra nézett. "Az jutott eszembe, hogy valami olyan dolog jöhet ki innen, ami megölhet minket.".

John káromkodott, és azt kiáltotta: "Vissza, most ".