STARGATE ATLANTIS Tükör tükör tükör

Olvasói vélemények

A könyv vegyes fogadtatásban részesíti az olvasókat, sokan dicsérik a lebilincselő történetet és a karakterek fejlődését, különösen a Stargate Atlantis rajongók számára. Ugyanakkor küzd a zavaros elbeszélésekkel, szerkesztési problémákkal és a bevett karakterjellemzőkkel kapcsolatos következetlenséggel, ami az olvasók körében változatos reakciókat vált ki.

⬤ Magával ragadó történet
⬤ remek karakterfejlődés, hűen a sorozathoz
⬤ több nézőpont
⬤ gyors tempó
⬤ élvezetes a Stargate Atlantis rajongóknak
⬤ szórakoztató előzmény
⬤ szórakoztató olvasmány.

⬤ Zavaros cselekmény az elején
⬤ túl sok csavar és idősík
⬤ különböző elgépelések és szerkesztési hibák
⬤ következetlenség a karakterjellemzőkkel
⬤ néhány olvasó unalmasnak vagy lassúnak találta.

(43 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

STARGATE ATLANTIS Mirror Mirror

Könyv tartalma:

Túl szép, hogy igaz legyen...

Amikor egy ókori csodagyerek az Atlantisz-expedíciónak a Charybdis-t adja - egy olyan eszközt, amely képes a lidércek kiirtására -, ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. A kísérlet azonban katasztrofálisan meghiúsul, és azzal fenyeget, hogy felborítja a Pegazus galaxis - és az egész univerzum - szövetét.

Dr. Weir csapata csapdába esve és egyedül találja magát Atlantisz nagyon különböző változataiban, és mindannyian az életükért és az épelméjűségükért küzdenek egy olyan galaxisban, amely a varratoktól szétesik. És ahogy a szörnyű igazság kezd beléjük ivódni, rájönnek, hogy vissza kell csinálniuk a kárt, amit Charybdis okozott, amíg még megtehetik.

Kétségbeesett kísérletet tesznek arra, hogy elmeneküljenek a valóságok őrjítő kuszaságából, és mindannyian megpróbálnak visszatérni a saját Atlantiszukra, mielőtt túl késő lenne. De az egyetlen dolog, ami az útjukban áll, ők maguk...

Tükör, tükör.

Charybdis -4441.

Nem értette, miért működött az a bizonyos kapu, amikor számtalan más kapu számtalanszor megtagadta az együttműködést. Talán valamiféle fordított hiba, de nem akarta megkérdőjelezni a szerencséjét. Amikor kilépett a kapun, egy rövid, eksztatikus pillanatra elmerült abban a hitben, hogy végre hazaért.

Haza.

Mikor kezdett Atlantiszra úgy gondolni, mint otthonra?

Valószínűleg azóta, hogy először betette ide a lábát. Úgy éreztem, hogy régóta semmi és sehol máshol nem éreztem jól magam. Az expedíció minden tagja hozhatott magával egy személyes tárgyat. Ő Tolsztoj Háború és béke című könyvének egy használt példányát hozta, ami valószínűleg mindent elmondott a Földhöz fűződő érzelmi kötődéséről.

Atlantisz egy új kezdet és egy család volt.

John úgy gondolta, jobban kellett volna tudnia, minthogy érdekelje. Egészen elégedett volt abban a buborékban, ahol a sorsot csak egy egységnyi pénzérme feldobása dönthette el, mert nem volt hajlandó törődni vele. Az ő hibája, hogy hagyta kipukkadni a buborékot. A visszavágás szar dolog volt.

Az Atlantisz, amit ismert, eltűnt. Az emberiség régi hagyományai szerint túl kíváncsiak, túl nagyképűek, túl mohók lettek. A végeredmény a teljes pusztulás volt. Nem csak Atlantiszé, és ő sosem értette, miért maradt életben. Talán büntetés volt. Megállíthatta volna. Rodney McKay, mindenki más, óvatosságra intette...