Staring Night: Viktória királynő késői depressziója

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Staring Night: Queen Victoria's Late-Life Depression

Könyv tartalma:

A bevezetőből:

Milyen aspektusai voltak Viktória királynő jellemének és helyzetének, amelyek eredményeként a neve egy egész korszak értékeit foglalta magába? Egyedülálló volt a női uralkodói státusza (az ötödik 1066 óta).

Hosszú életkora.

És a fényes politikai és katonai sikerek, amelyeket az ő nevében értek el. Aztán a királynő pontosan azokkal a személyes tulajdonságokkal volt megáldva, amelyeket csodált a fiatal May of Teck hercegnőben, * akit 1890-ben lelkesen értékelt, mint unokája, Albert Viktor walesi herceg, a trón közvetlen örökösének menyasszonyát. Mint potenciális hitvesi királynő, May megtestesítette Viktória királynő saját ideáljait. A királynő a lányának, Vickynek írt levelében úgy jellemezte Mayt, mint "az oberflachlich sekélyes) fordítottját... May különösen kedves lány... visszafogott, 'amíg jól nem ismered... mindig elfoglalt... és) jól informált" (Pope-Hennessy, 1959, 207. o.). Valójában May Teck szinte fóbiásan félénk volt, akárcsak maga a királynő, de a nyilvános visszafogottság, a határozott komolyság, a komoly törekvés arra, hogy azt tegye, ami neki helyesnek és igazságosnak tűnt - ezek a temperamentum jellegzetes vonásai közé tartoznak, amelyekben Viktória királynő osztozott May hercegnővel.

Viktória királynő 42 éves korától élete végéig az özvegységet tekintette legfőbb személyes identitásának. Albert herceg születésnapja és halálának évfordulója lett a naptárának horgonypontja, két központi esemény, amely köré minden más esemény szerveződött az életében. Mindkét dátumot a királynő élete hátralévő részében szinte vallásosan, özvegységének évei előrehaladtával pedig egyre nagyobb meghatottsággal tartotta számon.

Talán Heinrich von Angeli osztrák festő híres portréja az, amely a legjobban érzékelteti Viktória királynő Albert utáni kettős identitását: özvegy és uralkodó királynő, amelyen fekete gyászruhája és csipke menyasszonyi fátyla, valamint az uralkodónő jellegzetes harisnyakötője látható. Ezt a hangulatos portrét 1899-ben rendelték meg, amikor Viktória királynő már nem volt súlyos depresszióban, mivel az 1880-as évek elejére nagyjából kiheverte Albert halála miatti hosszan tartó gyászát. Ennek ellenére a királynő arckifejezése a von Angeli-portrén fáradtságot és sebezhetőséget sugall. A kép, amely e könyv borítóján látható, Viktória közeljövőjét is előrevetíti: Élete utolsó 5 hónapjában a királynőnek folyamatos gyászban kellett lennie, miközben újabb és újabb veszteségek gyűltek össze. Viktória királynő, aki egy határozottan posztromantikus korszak romantikusa volt, idős korában a maga érzelmes és túlzó stílusában szembesült ezekkel az új veszteségekkel.