Still Pilgrim: Poems

Olvasói vélemények

Angela Alaimo O'Donnell „Still Pilgrim” című gyűjteménye az élet lebilincselő és elgondolkodtató feltárása szonettváltozatokon keresztül, személyes, spirituális és hétköznapi témákat vegyítve. Az olvasók érzelmekben gazdag és mélyen elgondolkodtató költészetet találnak benne, amely az elmélkedés útjára invitálja őket. A művet a hozzáférhetőség és a különböző szinteken való visszhangra való képesség jellemzi.

Az olvasók értékelik a versek mélységét, a szonettforma játékos megközelítését, valamint a témák érzelmi visszhangját, különösen a családi élethez, a spiritualitáshoz és a személyes utazásokhoz kapcsolódó témákat. A gyűjteményt olyan ajándéknak tekintik, amely értelmes beszélgetésekre ösztönöz, és arra ösztönzi az olvasókat, hogy elgondolkodjanak saját életükön. Számos recenzens megjegyezte, hogy a szonettek hozzáférhetőek és hatékonyan közvetítik az összetett érzelmeket.

Bár sokan élvezik a gyűjteményt, néhány olvasó úgy érezte, hogy az első olvasás jó volt, de a versek a későbbi olvasások során javultak, ami arra utal, hogy mélyebb elköteleződésre van szükség az árnyalatok teljes értékeléséhez. Jelentős negatív megjegyzések nem hangzottak el, de néhány kritika utal a szonettforma megragadásának kezdeti nehézségeire.

(9 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

"Ha a rím és a metrum, ahogy Heaney mondta, a nyelvművészet asztali illemtana, akkor Angela Alaimo O'Donnell pazar lakomát állított össze, ha nem is bardikus, de boldogító, felidézve egy olyan kort, amikor a zarándokok még tudták, hogy a jó szót szívből kell terjeszteni." --Thomas Lynch, a Walking Papers és A bűnfaló szerzője: A Breviárium.

A Még mindig zarándok egy versgyűjtemény, amely az élet egyetemes útjának krónikája egy élesen figyelő barát és útitárs szemével. Az olvasó elkíséri a Still Pilgrimet, ahogyan eligazodik azokon az élményeken, amelyek az ő magántörténetét alkotják, ugyanakkor arra is szolgálnak, hogy emlékeztessenek bennünket a megvilágosodás, a megvilágosodás és a misztériummal való találkozás saját pillanataira. A gyűjtemény 58 versének mindegyike egy-egy útállomást jelöl a zarándokút mentén, egyfajta szent kutat, ahol a Zarándok és az olvasó megállhat, és tudást, vigaszt, örömöt és erőt meríthet az út folytatásához.

Ennek a spirituális útikönyvnek a középpontjában egy paradoxon áll: a zarándok vágya a csend ajándékára az idő, a változás és a körülmények sodrása és áramlása közepette. „Légy csendes és tudd, hogy én vagyok az Isten” - énekli a zsoltáros, az isteni hangot csatornázva. „Taníts minket törődni és nem törődni. Taníts minket csendben ülni” - imádkozik a költő, T. S. Eliot. A Csendes zarándok ezt az emberi dilemmát ábrázolja és testesíti meg - elkerülhetetlen időbeli mozgásunkat, pillanatról pillanatra, napról napra, és a művészet erejét, hogy megállítsa az időt és az előre menetelünket, hogy megragadja a jelen pillanatot, hogy megízlelhessük az élet ízét.