Stílus és ötlet

Olvasói vélemények

A könyv egy klasszikus gyűjtemény, amely a különböző formátumait illetően dicséretet és kritikát egyaránt kapott.

Fontos könyvként ismerik el, jó állapotú példányai elérhetőek elfogadható áron, és a szállítás is kielégítő volt.

A Kindle változat csak 15 esszét tartalmaz, ami úgy tűnik, hogy véletlenszerű válogatás a papírkötésben elérhető eredeti 104 esszéből.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Style and Idea

Könyv tartalma:

Ez a könyv tele van olyan esszékkel, amelyeket Arnold Schönberg írt a stílusról és az ötletről. Beszél a szöveghez való viszonyról, új és elavult zenéről, a tizenkét hangra komponálásról, a zeneszerzéssel való szórakoztatásról, a szív és az elme kapcsolatáról a zenében, a zene értékeléséről és más esszékről.

Arnold Schönberg (1874. szeptember 13. - 1951.

július 13.) osztrák, majd amerikai zeneszerző, a német költészet és művészet expresszionista mozgalmához kötődő, a második bécsi iskola vezetője.

A Sch nberg írásmódot egészen 1934-es Egyesült Államokba költözéséig használta (Steinberg 1995, 463), "az amerikai gyakorlatnak megfelelően" (Foss 1951, 401), bár egy író szerint már egy évvel korábban megtette a váltást (Ross 2007, 45). Schönberg pályafutása elején arról volt ismert, hogy sikeresen kiterjesztette a hagyományosan ellentétes német romantikus hagyományokat, mind Brahms, mind Wagner, később pedig - és még inkább - az atonalitás úttörő újításairól.

Az osztrák náci párt felemelkedése idején zenéjét a swing és a jazz mellett degenerált művészetnek bélyegezték. Az 1920-as években kifejlesztette a tizenkét hangú technikát, amely a kromatikus skála mind a tizenkét hangjának rendezett sorozatát manipuláló, széles körben befolyásos kompozíciós módszer. Ő alkotta meg a fejlődő variáció kifejezést is, és ő volt az első modern zeneszerző, aki a motívumok fejlesztésének olyan módjait fogadta el, amelyek nem egy központi dallami ötlet dominanciájához folyamodnak.

Schönberg megközelítése mind harmónia, mind fejlődés szempontjából a 20. századi zenei gondolkodás egyik legfontosabb mérföldköve; az európai és az amerikai hagyományban zeneszerzők legalább három generációja tudatosan bővítette gondolkodását, és néhány esetben szenvedélyesen reagált ellene. Schönberg festőművész, fontos zeneelméletíró és befolyásos zeneszerzés-tanár is volt; tanítványai közé tartozott Alban Berg, Anton Webern, Hanns Eisler, később pedig John Cage, Lou Harrison, Earl Kim, Wayne Barlow és sok más neves zenész.

Schönberg számos gyakorlata, köztük a kompozíciós módszer formalizálása és az a szokása, hogy nyíltan analitikus gondolkodásra hívta fel a közönséget, az egész 20. században visszaköszön az avantgárd zenei gondolkodásban.

Zenetörténeti és esztétikai, gyakran polemikus nézetei meghatározóak voltak a 20. század számos jelentős zenetudós és kritikus számára, köztük Theodor Adorno, Charles Rosen és Carl Dahlhaus számára. Schönberg archív hagyatékát a bécsi Arnold Sch nberg Centerben gyűjtik.