Stockhausen's Musical Shape
Karlheinz Stockhausen zenéje szembemegy a konvenciókkal, ezért a szokásos elemzési technikák nem elegendőek e színes és mélyreható repertoár teljes megértéséhez.
Ez a könyv új képi megközelítést kínál a térbeli minták struktúráinak megvilágítására a felszínen és a mélyebb szerkezeti szinteken Stockhausen két remekművében, amelyeket Stockhausen formatív, illetve érett stílusának példájaként választott: Gruppen (1957) és Oktophonie (1991). Stockhausen mind akusztikus, mind elektronikus kompozícióiban megtalálta a módját annak, hogy olyan hangokat hozzon létre, amelyek látszólag körberepülik az előadás terét.
Ez a tanulmány azzal foglalkozik, hogy a két műben miként alakították ki a hallási illúziónak ezeket a „varázslatos pontjait”, és különösen a Gruppen esetében értékeli az egyetlen elektromos gitárszólam jelentőségét a háromzenekari textúrában, és megmutatja, hogy Stockhausen hogyan szőtte bele saját kézjegyét a sorszerkezetbe (ez a felfedezés eddig észrevétlen maradt a kutatók számára). Ez a könyv különösen érdekes lehet a zeneelméleti szakemberek, zeneszerzők, gitárosok, a poszttonális zene vagy a kódtörés kedvelői számára, és mindazok számára, akik figyelemmel kísérik a nagy német zeneszerzőmester, Karlheinz Stockhausen pályafutását.