Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A túlélést és megújulást ünneplő versekben Ernest Hilbert az emberi szeretet és az idő múlása közötti kortalan konfliktust idézi meg, felismerve, hogy mindannak, amit szeretünk, végül el kell tűnnie.
Az apaságról szóló gyöngéd versek a természeti veszélyek nyugtalanító feltárásával és a testi sérülésekre utaló intelmekkel szemben mérlegelnek. A pornószínházi díszletektől a lepukkant lőtereken át az omladozó színházakban tartott heavy metal tribute-estekig Hilbert tekintete a mai Amerika pusztaságán és szépségén kalandozik, miközben érzi a víz ellenállhatatlan vonzását - amit Melville „az élet megragadhatatlan fantomjának” nevezett.
Versei újra és újra visszatérnek a folyókhoz, tavakhoz és a tengerhez, hogy ott „egy olyan univerzumot találjanak, amely szereti a sötétséget”, olyat, amely „úgy hordoz, mintha nem lenne súlyod”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)