Storytelling in the New Hollywood: A klasszikus narratív technika megértése

Olvasói vélemények

Kristin Thompson könyve friss és éleslátó nézőpontot kínál a forgatókönyvírásról, megkérdőjelezve a hagyományos 3 felvonásos szerkezetet, és a 4 felvonásos megközelítés mellett érvelve. Különböző filmek mélyreható elemzését nyújtja, kiemelve a középponthoz közeli jelentős cselekménybeli fordulat fontosságát a narratív lendület fenntartása érdekében. Az olvasók nagyra értékelik a történetmesélés alapos vizsgálatát, miközben azt is megjegyzik, hogy a könyv provokatív módon szembefordul a széles körben elfogadott írói formulákkal.

⬤ Valódi betekintést nyújt a forgatókönyvírásba
⬤ megkérdőjelezi a hagyományos 3 felvonásos szerkezetet
⬤ alaposan elemzi a népszerű filmeket
⬤ arra ösztönzi az olvasót, hogy kritikusan gondolkodjon a történetmesélésről
⬤ új paradigmát mutat be, amely javíthatja a forgatókönyvírást
⬤ elgondolkodtató mind az írók, mind a nézők számára.

⬤ Nem egy egyszerű „hogyan csináld” útmutató
⬤ egyes olvasók a gyakorlatiasabb tanácsokat részesíthetik előnyben
⬤ a kritikák nem biztos, hogy visszhangra találnak azoknál, akik a hagyományos történetmesélési kereteket részesítik előnyben.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Storytelling in the New Hollywood: Understanding Classical Narrative Technique

Könyv tartalma:

Kristin Thompson éppoly szórakoztató, mint amennyire tanulságos könyvében először elemzi mélyrehatóan a hollywoodi történetmesélési technikákat, és azt, hogy miként használják ezeket a technikákat komplex, könnyen érthető és szórakoztató filmek készítéséhez. Leszámol azzal a mítosszal is, hogy a modern hollywoodi filmek a stúdiórendszer aranykorában használtól gyökeresen eltérő elbeszélői rendszeren alapulnak.

Az 1920-as évektől az 1990-es évekig terjedő filmek széles skálájára támaszkodva - Keaton A mi vendégségünk című filmjétől a Casablancán át a Terminátor 2-ig - Thompson olyan narratív alapelemeket magyaráz meg, mint a célorientált főhős, a kettős cselekményszál és a párbeszédes horgok. Kimutatja, hogy a szakemberek és a médiakommentárok által széles körben használt „háromfelvonásos struktúra” nem magyarázza meg, hogyan állnak össze a hollywoodi történetek.

Thompson ezután részletesen bemutatja, hogy a klasszikus narratív technikák hogyan működnek az 1970-es évekbeli Új Hollywood kezdete óta készült tíz kasszasikerben és kritikai sikerben: Tootsie, Vissza a jövőbe, A bárányok hallgatnak, Mormota napja, Kétségbeesetten keresem Susant, Amadeus, Vadászat a Vörös Októberre, Szülői felügyelet, Alien és Hannah és testvérei. Mellékesen felveti az 1990-es évek hollywoodi filmjeinek látszólagos minőségromlásának okait. Az eredmények a filmrajongók, a tudósok és a filmes szakemberek számára egyaránt érdekesek lesznek.