Stratégia válságban: A csendes-óceáni háború, 1937-1945

Olvasói vélemények

Dr. Kuehn könyve tömör és közérthető áttekintést nyújt a csendes-óceáni háború alatti haditengerészeti stratégiákról, integrálva a stratégiákat befolyásoló különböző tényezőket. Míg számos kritika dicséri olvasmányosságát és alapos kutatását, néhányan kritizálják rövidségét és alkalmi pontatlanságait.

A könyvet alaposnak, olvasmányosnak és jól kutatottnak írják le, amely hatékonyan foglalja össze az egyes nemzetek haditengerészeti stratégiáit, és azokat nagyobb műveleti összefüggésekhez kapcsolja. Számos hivatkozást tartalmaz, és a kulcsfontosságú események történelmi személyiségei is bepillantást engednek a könyvbe. Hasznos forrásként szolgál mind a katonai oktatás, mind a haditengerészeti hadviselés iránt érdeklődő általános olvasók számára.

A kritikusok rámutatnak, hogy a könyv tömörsége felületes elemzéshez vezethet, és hogy ténybeli pontatlanságokat tartalmaz egyes események és katonai részletek tekintetében. Egyes olvasók a stratégiai döntések mélyebb vizsgálatát várták, és a navigációhoz elégtelennek találták a mellékelt térképeket.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Strategy in Crisis: The Pacific War, 1937-1945

Könyv tartalma:

A csendes-óceáni háború (1937-1945) továbbra is a stratégiai viták egyik legfontosabb témája, különösen azért, mert Japán 1941-es törekvése egy szélesebb körű konfliktusra még mindig lenyűgözi a történészeket.

Ez a regionális törekvés egy szélesebb körű világháborúvá nőtte ki magát, amelyben az összes nagy tengeri hatalom, valamint a Szovjetunió is részt vett, és amely konfliktus kihívást jelentett a szövetségesek ázsiai és azon túli válaszlépéseire. John T.

Kuehn a csendes-óceáni háborút a stratégia és annak végrehajtása szempontjából vizsgálja. A szövetségesek Kínában (1937-1945) beléptek a folyamatban lévő kínai-japán háborúba, amely alakította a stratégiai döntéshozatal végrehajtását A csendes-óceáni háború nagyobb hadjárataihoz. A csendes-óceáni háborút gyakran az Egyesült Államok és Japán közötti konfliktusnak tekintik, de sokkal több nemzeti szereplő vett részt benne, és e szereplők stratégiai számításait a szerző tömör részletességgel tárgyalja.

Az olyan hatalmak, mint a hollandok, britek, ausztrálok, új-zélandiak és a Szovjetunió, valamint a két fő nemzet, az Egyesült Államok és a Japán Birodalom akcióit a stratégiai paradigmán keresztül vizsgálja. A szerző a Japán Császárság stratégiáját, valamint az USA stratégiáját vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a tengelyhatalmak kudarcai a koalíciós stratégia tekintetében a háború folyamán folytatódtak, még akkor is, amikor a szövetségesek megerősítették a koalíciós hadviselést a frontok mentén.