Stromateis, 1-3. könyv

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Stromateis, Books 1-3

Könyv tartalma:

Titus Flavius Clemens Alexandrinus (kb. Kr. u. 150-215) írta a Stromateis-t, amely valószínűleg a trilógiájának - a Protrepticus, a Paedagogus és a Stromateis - harmadik műve, hogy a keresztény gnosztikusokat a filozófia harmadik szakasza - a gnózis - felé irányítsa. Kelemen számára az egyetlen igazi gnózis az volt, amely az Egyház hitét feltételezte, vagyis az apostoli és isteni kinyilatkoztatású hitet. Kelemen számára azonban a görög filozófia eszméi is isteni ajándékot jelentettek az emberiség számára. Minden írása a hitnek és a tudásnak ezt az összeegyeztetését tükrözi.

A Stromateis teljes címe: Miscellanies of Notes of Revealed Knowledge in Accordance with the True Philosophy, és maga a stromateis szó egyfajta patchwork quiltet jelent. Kelemen úgy írja le a művet, mint a természetes módon összenőtt virágok vagy fák kissé rendezetlen gyűjteményét. A nyolc könyv közül néhány töredékes vagy hiányos, de mindegyik Kelemen filozófust, teológust és bibliamagyarázót mutatja.

A kötet első-harmadik könyvei mind a keresztény hit és a görög filozófia kapcsolatát járják körül. Az első könyvben Kelemen úgy védi a filozófiát, mint ami Istentől adatott, "előkészület, amely utat készít annak, aki Krisztusban tökéletes" ( Strom. 1. 5. 28). A második könyvben a hitet védi a filozófusokkal szemben, mint az igazsághoz vezető utat. A harmadik könyv a keresztény házasság vagy az igaz gnózis kérdését vizsgálja, miközben cáfolja a hamis gnózis vallási és erkölcsi elveit, vagyis a paráznaságot és a házasságtörést. Ebben a könyvben a "ketten vagy hárman együtt összegyűltek" mint férj, feleség és gyermek egyedülálló és gyönyörű kifejtése található.

A Stromateis első-harmadik könyvei megalapozzák Kelemen alapvető teológiáját - a hit és a tudás harmóniáját, amely a görög filozófiát a hit szolgálatába állítja, amely Kelemen számára fontosabb, mint a tudás. A filozófiának és a vallásnak ez az inkább allegorikus exegézisben, mint szó szerinti értelmezésben megfogalmazott kölcsönhatása volt az alexandriai iskola jellegzetessége. Kelemen ott tanult Pantaenusnál, és őt követte a katekumenek iskolájának vezetőjeként. Septimius Severus üldözése elől Kappadokiába menekült, ahol Kr. u. 215-ben meghalt, hatalmas írásait, azt a szilárdan vallott nézetét, hogy a görög filozófia és a hit nem összeegyeztethetetlen, valamint az allegorikus értelmezés módszerét tanítványára, Origenészre hagyta, aki azt rendszerré formálta.

Kelemen művei azonban a mai tudósok számára a keresztény tudományosság első példái maradnak - a keresztény tanítást és a világi filozófiát összehangoló írások -, amelyeket a korai keresztény irodalom és a világi műveltség átfogó ismereteivel gazdagított. Ez az első angol fordítás, amely a SC (1951) és a GCS (1972) új kritikai kiadásain alapul.