Olvasói vélemények
Összegzés:Andrew Maraniss „Strong Inside” című könyve Perry Wallace életét mutatja be, aki a polgárjogi mozgalom idején a Vanderbilt Egyetem első fekete kosárlabdázója volt a SEC-ben. A különböző olvasók elbeszélései rávilágítanak Wallace küzdelmeire, rugalmasságára és azokra a gyakran fájdalmas tapasztalatokra, amelyekkel az egyetemi atlétika és az integráció úttörőjeként szembesült. A könyv nemcsak Wallace életéről ad részletes beszámolót, hanem a hatvanas évek társadalmi kihívásairól és azok mai aktualitásáról is elmélkedik.
Előnyök:Az olvasók dicsérték a könyvet az alapos kutatás, a lebilincselő elbeszélés és Perry Wallace inspiráló története miatt. Jelentős történelmi beszámolónak tekintik, amely betekintést nyújt abba, hogy milyen küzdelmeket jelentett fekete sportolónak lenni egy túlnyomórészt fehér környezetben a polgárjogi korszakban. Sokan értékelték a lebilincselő írói stílust és az érzelmi mélységet, amely életre kelti Wallace kihívásait. A könyvet informatívnak, a szemet felnyitónak és alapvető olvasmánynak nevezték mindazok számára, akiket érdekel a sport és a polgárjogok története.
Hátrányok:Néhány kritikus úgy találta, hogy a könyv túlzottan sok sport részletet tartalmaz, ami nem minden olvasónak tetszhet. Néhányan megemlítették, hogy a könyvnek jót tett volna egy feszesebb szerkesztés, hogy csökkentse a terjedelmét. Emellett megemlítették a könyv érzelmi súlyát, mivel olyan nehéz témákba bocsátkozik, mint a rasszizmus és az elszigeteltség, amelyekkel néhány olvasó szerint fájdalmas volt szembesülni.
(66 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Strong Inside: Perry Wallace and the Collision of Race and Sports in the South
Könyv tartalma:
New York Times Best Seller
2015 RFK Book Awards Special Recognition
2015 Lillian Smith Book Award
2015 AAUP Books Committee Outstanding Title
Ez a több mint nyolcvan interjún alapuló, gyors tempójú, részletgazdag életrajz Perry Wallace-ról, a SEC első afroamerikai kosárlabdázójáról mélyen a felszín alá ás, hogy a sport úttörőinek bonyolultabb és mélyebb történetét tárja fel, mint amit a műfajban megszokhattunk. Perry Wallace szokatlanul éleslátó és őszinte önvizsgálata feltárja belső gondolatait útja során.
Wallace abban az évben lépett óvodába, amikor a Brown v. Board of Education felforgatta a külön, de egyenlő bánásmódot. Tizenkét évesen a belvárosba lopakodott, hogy megnézze a nashville-i ebédlőknél zajló ülősztrájkokat. Egy héttel Martin Luther King Jr. „Van egy álmom” című beszéde után Wallace középiskolába lépett, és később látta a polgárjogi és a választójogi törvények elfogadását. 1966. március 16-án a Pearl High School kosárlabdacsapata megnyerte Tennessee első integrált állami bajnokságát - ugyanazon a napon, amikor Adolph Rupp teljesen fehér Kentucky Wildcats csapata kikapott a teljesen fekete Texas Western Miners-től egy ikonikus NCAA bajnoki mérkőzésen.
Úgy tűnt, hogy a világ éppen a megfelelő pillanatban nyílik meg, és amikor a Vanderbilt felvette őt, Wallace bátran elvállalta a feladatot, hogy deszegregálja az SEC-t. Az egyetemen és a mély déli államok ellenséges tornatermeiben szerzett tapasztalatai nem olyanok lettek, mint amilyennek valaha is képzelte.
Az egyetemen találkozott a kor vezető polgárjogi személyiségeivel, köztük Stokely Carmichaellel, ifjabb Martin Luther Kinggel, Fannie Lou Hamerrel és Robert Kennedyvel - és ő vezette a Vanderbilt fekete diákjainak kis csoportját az egyetem kancellárjával való találkozóra, hogy jobb bánásmódot követeljenek.
A kosárlabdapályán megtapasztalta az Ole Miss bojkottját és a Mississippi State szurkolók féktelen gyűlöletét Starkville-ben. Elsőéves kora után az NCAA bevezette a Lew Alcindor-szabályt, amely megfosztotta Wallace-t jellegzetes mozdulatától, a zsákolástól.
Annak ellenére, hogy ez a kísérlet arra irányult, hogy korlátozzák a fekete sztárok növekvő áradatának befolyását, Wallace egyetemi karrierjének utolsó kosara katartikus és dacos zsákolás volt, és a történet, amelyet Wallace a Vanderbilt Emberi Kapcsolatok Bizottságának és később a Tennessean című lapnak mesélt, nem egy diadalmas úttörő egyszerű története volt, amit sokan hallani akartak. Igen, a kollégiumban való megjelenésekor hallott faji jelzőket követően az egyetem legnépszerűbb hallgatójává választották, de - kockáztatva, hogy hálátlannak bélyegzik - igazat mondott a hatalomnak, amikor leírta a mindennapi sérelmeket és visszaéléseket, amelyeket leküzdött, és azt, amit Martin Luther King az úttörő gyötrelmes magányának nevezett.
