Értékelés:
A könyv Carrie Green gyönyörűen megalkotott versgyűjteménye, amelyben személyes emlékek és Virginia Jones történelmi elbeszélése fonódik össze, gazdag képi világgal és részletgazdagsággal kísérve. Dicsérik finom nyelvezetéért és formapoétikájáért, bár egyes kritikusok megjegyzik, hogy az élettapasztalatok érettsége elmélyítheti a mű megbecsülését.
Előnyök:Gyönyörű képi világ, gondos nyelvezet, mesteri formaversek, érzelmi mélység, valamint a személyes és a történelmi történetmesélés egyedülálló keveréke.
Hátrányok:Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a költő élettapasztalata korlátozhatja a művei megértésének és megbecsülésének mélységét.
(2 olvasói vélemény alapján)
Carrie Green Studies of Familiar Birds című írása a fészek-tojás illusztrációk sorozatára reflektál, amelyet Virginia Jones fejezett be, miután lánya, aki a projektet elkezdte, meghalt. A XIX. század végi művésznő veszteségét a költőnő saját apja halálára adott művészi válaszával párhuzamosan mutatja be. Más versek Sara Angelucci Aviary című sorozatának módosított régi fotóiból, illetve a madarakról és emberekről szóló első kézből származó megfigyelésekből merítenek ihletet. Ez a témájában és érzékenységében egyedülálló gyűjtemény a 2019-es Able Muse Book Award különleges kitüntetettje.
DICSÉRET A TANULMÁNYOK AZ ISMERŐS MADARAKRÓL CÍMŰ KÖNYVRŐL:
Carrie Green versei éppoly finoman kidolgozottak, mint a fészkek, amelyeket ábrázolnak, és tisztelegnek a veszteség finomsága előtt. A Tanulmányok az ismerős madarakról elégiákon, ekphrasziszokon és ódákon keresztül vizsgálja a család és a természet iránti gyengéd vonzalmat. Legyen szó Genevieve és Virginia Jones tizenkilencedik századi tojás-fészek illusztrációiról, a hétköznapi madarakra vetett mohó tekintetről vagy a költő saját szeretett édesapjának emlékéről, ez a versgyűjtemény a fény madárvilágot teremti meg. Green olyan kecsesen és ügyesen ír, hogy az olvasó nem tud nem érezni az elveszettség fájdalmát és a szeretet örömét egyaránt. Újra és újra vissza fogok térni ehhez a könyvhöz, mivel "megtanít(hat)ja, hogy megénekeljük a gyászunkat".
--Amy Fleury, a Szimpatikus varázslat szerzője.
A madarak a szabadság megtestesítői; földi korlátoktól mentesen, könnyedén emelkednek az égbe, tollas összeköttetést alkotva ég és föld között. Azok az emberek, akiket angyalok látogattak meg, arról számolnak be, hogy madárszárnyuk van.
Miután apját rákban elvesztette, Carrie Green rokonságot érzett Virginia Jones-szal, aki igyekezett gyászát konkrét formába önteni azzal, hogy befejezte a fészkek és tojások rajzait ahhoz a könyvhöz, amelyet lánya éppen elkezdett, mielőtt 1879-ben meghalt.
A Tanulmányok ismerős madarakról olyan gondosan megválasztott szavakkal, mint ahogy a madarak választják ki a fészek alkotóelemeit, mesterien fonja össze Carrie betekintését Virginia gyászmunkájába az apjáról szóló emlékekkel és Sara Angelucci Madárház sorozatának megváltoztatott fotóinak leírásával, amely a veszélyeztetett madarak képeit egyesíti a tizenkilencedik századi névtelen portrékkal.
--Joy M. Kiser, az America's Other Audubon szerzője.
A költőket a madarakra asszociáljuk: gyászolnak, hívnak, kiáltanak, figyelmeztetnek, és olyan helyekre repülnek, amelyeket a gravitációhoz kötött emberi test csak füllel, szemmel és szívvel tud követni. A szárnyas dolgokról szóló beszámolókat a gyász és a dicséret egyedi tartályaiba szövi ("De bizonyára mindannyian ismerjük/ ezt a fészket. Találtunk már ilyet/ a kávésdobozainkban, / a pajtáinkban és a budinkban/ az üresség minden kis barlangjában/ olyan hétköznapi, mint a zsebek/ vagy a hátsó ajtó mellett felejtett gyermekcipő" ("Házi szárnyas")), Green ellenáll az antropomorfizálás kísértésének, és tiszteli állati alanyaiban azok utánozhatatlan vonásait, ösztöneit, képességeit és vadságát. Archívuma a világ maradványainak láncfonala és szövete, "legyen az / selyem vagy gyomszál, / bársony vagy inda", bölcsességet gyűjt belőlük, hogyan lehet túlélni az élet veszteségeit, és hogyan lehet ezek ellenére énekelni.
--Lisa Russ Spaar, az Orexia szerzője.
A SZERZŐRŐL:
Carrie Green a louisianai Lake Charlesban, a McNeese State University-n szerezte meg MFA diplomáját, és a Kentucky Foundation for Women, a Kentucky Arts Council és a Louisiana Division of the Arts ösztöndíjait kapta. Versei többek között a Beloit Poetry Journal, Poetry Northwest, River Styx, Flyway, Blackbird, Cave Wall, DIAGRAM folyóiratokban jelentek meg.
