Sturtevant: Warhol Marilyn

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

Egy olyan mű illusztrált vizsgálata - egy Warhol, amely nem Warhol műve -, amely a művészi szerzőséggel és eredetiséggel kapcsolatos hozzáállás megváltozását testesíti meg.

A Warhol Marilyn (1965) nem Andy Warhol, hanem Elaine Sturtevant (1930-2014) művésznő műve. Pályafutása során Sturtevant (ahogyan ő szerette, ha hívják) más kortárs művészek, köztük Jasper Johns, Roy Lichtenstein és Robert Rauschenberg műveit alakította át és állította ki. A Warhol Marilyn című művéhez Sturtevant Warhol egyik saját szitanyomatát használta fel a Marilyn nyomtatott sokszorosított sorozatából. (Amikor megkérdezték tőle, hogyan készítette a szitanyomatokat, Warhol híres válasza a következő volt: "Nem tudom. Kérdezd meg Elaine-t.") Ebben a könyvben Patricia Lee úgy vizsgálja Warhol Marilynjét, mint amely a művészi szerzőségről és eredetiségről való gondolkodásban bekövetkezett változást képviseli, kiemelve a kortárs műalkotás újragondolásának döntő pillanatát.

Lee leírja a kognitív disszonanciát, amelyet a néző érezhet, amikor megtudja, hogy ki a Warhol Marilyn szerzője, és elmagyarázza, hogy a téves azonosság része Sturtevant szándékának a mű működésével kapcsolatban. Kitér arra, hogy Sturtevant módszertana miként ment szembe a modernizmus egy bizonyos értelmezésével, és foglalkozik mind Warhol, mind Monroe kulturális jelentőségével, mint hírességekkel. Figyelembe veszi Dorothy Podber 1964-es, a Factory-ban történt lövöldözését, amikor Warhol Marilyns című művének egy halomján keresztüllőtt egy golyót (ezután The Shot Marilyns néven vált ismertté), és ennek lehetséges hatását Sturtevant döntésére, hogy újraalkossa a művet.

Lee azt írja, hogy Sturtevant kritikai fogadtatását néhány fiktív előd is befolyásolta: a kitalált művész Hank Herron (akinek nem létező, Frank Stella festményeit másoló munkáját egy fiktív kritikus bírálta), és (Sturtevant maga javasolta) Pierre Menard, Jorge Luis Borges "Pierre Menard, a Quijote szerzője" című művének címszereplője, aki Cervantes remekművének egy szakaszát soronként újraalkotja. Végül pedig Sturtevant munkáinak installációs kontextusát és megjelenítési stratégiáit vizsgálja, amelyek megvilágítják tágabb művészi céljait és elveit.