Georg Jenal ebben a művében a Regula Benedicti szerinti közösségek és egyesületek külső és belső fejlődési vonalait, korszakait és súlypontjait mutatja be - a kezdetektől napjainkig, magas szintű kutatásokra alapozva, a női tagok és ágak változásainak figyelembevételével.
A ciszterciek és református ágaik története - jó okkal - kimarad. A hangsúly elsősorban a közösségek és társulatok újításain és reformkezdeményezésein van, mert ezek nemcsak e különleges világ aszketikus-lelki bensőjében jelentettek továbbfejlődést, hanem egyúttal azt is biztosították, hogy a közösségek a külvilág felé megőrizzék kompetenciájukat és legitimitásukat mint méltó lelki intézmények, ahogyan azt a monasteria semper reformanda hagyományos jelmondata mindig is értelmezte.