Sufi Bodies: Religion and Society in Medieval Islam
Kr. u. 1300 és 1500 között a szúfi iszlám új formája terjedt el a központi iszlám népek körében, amely az egyéneket a mai kiemelkedő ösvényekhez és rendekhez hasonló, széles körű hálózatokon keresztül kötötte össze. A kortárs szufizmus megértéséhez ezeknek a formálódó éveknek a kifinomult elemzése szükséges. Shahzad Bashir túllépve a vezetők és mozgalmak egyszerű bemutatásán, gazdag történetet sző a szufi mesterek és tanítványok testi cselekedeteinek ábrázolása köré, elsősorban a szufi irodalomban és a korabeli perzsa miniatűr festményeken.
Irán és Közép-Ázsia perzsa társadalmaira összpontosítva Bashir feltárja, hogy a középkori szúfik az emberi testet a belső ( batin ) és a külső ( zahir ) valóságok közötti elsődleges ingajáratként fogták fel. A testiség irodalmi, történeti és antropológiai megközelítéseire támaszkodva tanulmányozza a szufik testének ábrázolásait három személyes és közösségi színtéren: a rituálék formájában megjelenő vallási tevékenység, az aszkézis, az etikett szabályai és a szentek egyetemes hierarchiája.
A perzsa költői paradigmák mély lenyomata a szerelem, a vágy és a nemek artikulációjára.
És a szufi mesterek csodatevő hírneve, amely a társadalmi tevékenység minden területén felhatalmazta őket.
Bashir újszerű perspektívája megvilágítja a test és lélek, a test és a nemek, a test és a társadalom, valamint a test és a kozmosz közötti összetett kapcsolatokat. Kiemeli a szeretetet mint a szúfi közösségek kialakulásának átfogó, erőteljes érzelmét, és a testet a szúfi gondolkodás és gyakorlat kritikus kérdésének tekinti. Bashir munkája végül új módszert kínál a vallási elbeszélésekből származó történelmi információk kinyerésére, különösen azokból, amelyek rendkívüli és csodálatos eseményeket ábrázolnak.
