Adam Tavel Sum Ledger történelmi portréiban, ekfrázisos szonettjeiben és közelről megfigyelt lírájában a rá jellemző finom részletesség és a szinte hallucinatorikus tisztaság, függetlenül a témától, sokkal többet ér el, mint egyfajta festői figyelmet a témára, valami sokkal ambiciózusabbat és szükségesebbet.
Tavel ezzel a ki nem mondott, de mindenütt jelenlévő elvvel mutatja meg nekünk azt az Amerikát, ami voltunk és ami most vagyunk: nagyon közelről nézni a halottak és az élők arcát, sőt megérinteni őket, könnyedén, de nem karnyújtásnyira tartani. Ez csak pózolás, nem pedig együttérzés.
Tavel akár a betegeket idézi meg egy kórteremben, akár a fia gitárjáról ír, miközben a gyarmatosításnak a sok fiatal életre vonatkozó igényéről elmélkedik, Tavel biztos nyelvtudással ábrázolja egy ország múltjának és jelenének összetettségét és mohóságát, felidézve a líra nagy erejét, hogy nyitva tartja a tapasztalati világok közötti határokat.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)