Értékelés:
A Surrender, Marylee MacDonald memoárja az örökbefogadással kapcsolatos összetett érzelmeket vizsgálja egy örökbefogadott és egy vér szerinti anya szemszögéből. Tapasztalatainak őszinte elbeszélésén keresztül - beleértve saját örökbefogadását és azt a döntését, hogy tizenhat évesen lemondott első gyermekéről - a szerző olyan őszinte, szívből jövő elbeszélést nyújt, amely visszhangra talál az olvasók körében. Bár a könyv lebilincselő és informatív, néhány olvasó úgy érezte, hogy bizonyos aspektusokban, például a szülőanyja tapasztalatainak részleteiben nem elég mélyreható.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és olvasmányos elbeszélés, amely úgy folyik, mint egy regény.
⬤ Egyedülálló perspektíva mind örökbefogadottként, mind szülőanyaként, amely mélységet ad az örökbefogadás témájának.
⬤ Élénk leírások és érzelmi őszinteség, amelyek erős érzelmeket váltanak ki.
⬤ Betekintést nyújt az 1960-as években a hajadon anyákhoz való társadalmi hozzáállásba.
⬤ Humor és melegség keveredik a megrendítő pillanatokkal, ami lebilincselő olvasmánnyá teszi a könyvet.
⬤ Néhány olvasó időnként ellenszenvesnek találta a szerző személyiségét, mivel úgy érezte, hogy túlságosan az áldozat szerepére koncentrál.
⬤ A memoár bizonyos témákat, például a szülőanyja élményeit, nem részletezi.
⬤ Néhány olvasó csalódott volt, hogy az elbeszélés túlnyomórészt a szerző személyes útjára összpontosít, nem pedig a lemondott gyermekével való kapcsolatára.
⬤ Az érzelmi hullámvasút néhány olvasó számára túlterhelő lehet.
(85 olvasói vélemény alapján)
Surrender: A memoir of nature, nurture, and love
Fiatal élete egy pillanat alatt megváltozott. Most megosztja történetét a gyermekkel, akit elajándékozott.
A születésekor örökbe fogadott Marylee szülei azt mondták neki, hogy ő egy "kiválasztott gyermek". Mindent megtett, hogy büszkévé tegye őket, de szülei válása egy jóképű katolikus fiú vigasztaló karjaiba küldte.
Meggyőződve arról, hogy ő az ő Rómeója, ő pedig egy modernkori Júlia, átadta magát a szenvedélynek. Sajnos 1961-et írtunk. A terhes lányokat elküldték, és gyermekeiket örökbe adták.
Természet kontra nevelés: Melyik játszik nagyobb szerepet abban, hogy kik leszünk? A család, amelyben felnevelkedtünk, vagy a szülők, akiket sosem ismertünk?
Az elbeszélő, amikor felnőtt fiának elmeséli születésének történetét, képes-e együttérzésre lelni saját sérült belső gyermeke iránt?
Ha szereted a fiatalság szenvedélyével és az öregség bölcsességével fűszerezett őszinte beszámolókat, olvasd el Marylee MacDonald vicces és megható memoárját arról, hogyan nőünk fel, öregszünk meg, és tanuljuk meg elfogadni önmagunkat.
