Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A Systematics in Prehistory eredetileg 1971-ben jelent meg. Hamarosan nélkülözhetetlen könyvvé vált mindenki számára, aki meg akarta érteni az osztályozás alapelveit és azok alkalmazását a régészetben.
A könyv tisztázza az osztályozás különböző fajtái (paradigmatikus, taxonómiai) közötti különbségeket, és tárgyalja mindegyik megfelelő felhasználási módját. Tárgyalja továbbá a csoportokat és a csoportosítási eszközöket, valamint azt, hogy ezek miben különböznek az osztályozástól. Ez továbbra is jelentős zavart okoz a régészetben.
Ez a könyv ma is ugyanolyan hasznos a régészhallgatók és a régészettel foglalkozó szakemberek számára, mint 30 évvel ezelőtt.
Anyaga nem vált elavulttá, és nem is váltották fel újabb feldolgozások. Ez a mű továbbra is döntő fontosságú alapja a szisztematika régészetben való tudatos alkalmazásának.
Dunnell elsődleges célja az volt, hogy a szisztematikán alapuló fogalmi keretet dolgozzon ki az őstörténet tanulmányozásához. A könyv I. része bevezetést nyújt a szisztematikába.
Dunnell itt a jelenségekre általánosan alkalmazható fogalmak pontos és szépen konzisztens szerkezetét építi fel. A II. rész folytatja a szisztematika őstörténetre való alkalmazásának bemutatását.
A feldolgozás tömör és szigorú. A könyvről a Mankind című folyóiratban megjelent eredeti recenzióból: "Ez a könyv két eredeti, jelentős értékkel bíró hozzájárulást tesz a régészeti elmélet irodalmához.
Először is, nemcsak elismeri, hogy az "új" régészet tartozik a "régi" régészetnek, hanem megkísérli a kettő közötti megbékélést is. Másodszor, precízen és szigorúan vizsgálja azokat az alapfogalmakat, amelyeket az őstörténészek implicit módon használnak, és megkísérli mind használatukat, mind meghatározásukat explicitté tenni." A Yale-en végzett diplomamunkája után Dr. Robert C.
Dunnellt a Seattle-i Washingtoni Egyetem antropológia professzorává nevezték ki, ahol harminc évig maradt.
A Washington Egyetemen, ahol emerituszként tevékenykedik, megtartja a graduális képzéssel kapcsolatos feladatait. Pályafutásának központi szellemi témája a régészet mint tudomány újrateremtése volt. Bár pályája elején ezt a célt a hagyományos irányvonalak mentén követte, az 1970-es évek végére ez az újjáteremtés az evolúciós elmélethez vezette, és azóta szinte minden publikált munkája az evolúcióval és annak a régészeti feljegyzésekre való alkalmazásával foglalkozik.
Ma széles körben az evolúciós régészet legfőbb képviselőjének tekintik.