Szabadgondolkodás és hivatalos propaganda

Olvasói vélemények

A kritikák azt mutatják, hogy Bertrand Russell esszéje közel egy évszázaddal megírása után is aktuális, mivel éleslátó kritikát fogalmaz meg a gondolkodásról, a propagandáról és a szellemi szabadság fenntartásának kihívásairól. Bár az írásmódot dicsérik a világosságáért és közvetlenségéért, egyes kritikusok megjegyezték, hogy egyes elemeket a mai mércével mérve elavultnak vagy leegyszerűsítőnek érzik.

⬤ Világos és egyenes írásmód, széles közönség számára hozzáférhető.
⬤ A tartalom időszerű, és rezonál a kortárs kérdésekre, különösen az oktatás, a propaganda és a gondolatszabadság terén.
⬤ Russell meglátásai előrelátónak tűnnek, előre látják a modern társadalmi kihívásokat.
⬤ Az esszé kritikai reflexiót nyújt az emberi természetről, az oktatásról, valamint a félretájékoztatás és a propaganda hatásáról.

⬤ Néhány olvasó elavultnak és leegyszerűsítőnek találta az esszét a mai mércéhez képest.
⬤ A Kindle változat bizonyos nyomdai problémái rontották az olvasás élményét.
⬤ A kritikusok megjegyezték, hogy Russell néhány nézőpontja túlságosan cinikusnak vagy szélsőségesnek tűnhet.
⬤ A szöveg olyan lehet, mint egy időkapszula, amely olyan kérdéseket emel ki, amelyek bár még mindig aktuálisak, de nem feltétlenül foglalkoznak teljes mértékben a mai összetett kérdésekkel.

(44 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Free Thought and Official Propaganda

Könyv tartalma:

A Szabad gondolkodás és hivatalos propaganda Bertrand Russell 1922-ben tartott beszéde a korlátlan szólásszabadság fontosságáról a társadalomban, valamint arról a problémáról, hogy az állam és a politikai osztály az oktatás ellenőrzése, a bírságok, a gazdasági befolyás és a bizonyítékok elferdítése révén beavatkozik ebbe. Russell azzal kezdi, hogy leírja a "szabad gondolkodás" kifejezés elterjedtebb használatát, amely azt jelenti, hogy az ember nem fogadja el feltétel nélkül egy régió népszerű vallásának, vagy ideális esetben egyáltalán bármilyen vallásnak a hitét.

Megjegyzi, hogy ez egyáltalán nem megengedett egyetlen országban sem, talán az akkori Kína kivételével. Az USA-ba például nem lehetett úgy bevándorolni, hogy valaki ne esküdjön meg, hogy nem anarchista vagy poligám, és ha már bent van, nem lehet kommunista. Nagy-Britanniában nem fejezheti ki hitetlenségét a kereszténységben, Japánban a sintóizmusban.

Russell megjegyzi, hogy az ilyen országok úgy gondolhatják magukról, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága érvényesül, de egyes eszmék annyira nyilvánvalóan "szörnyűek és erkölcstelenek", hogy ez a tolerancia nem vonatkozik rájuk. De - mutat rá - ez pontosan ugyanaz a nézet, amely az inkvizíció idején megengedte a kínzást, hogy minden eszmét ki kell engedni, függetlenül attól, hogy mennyire nyilvánvalóan rossz.

Ez a politikai osztály általi elnyomás, jegyzi meg Russell, nem korlátozódik a vallásra. A szabad szerelemben vagy a kommunizmusban hívőkkel még rosszabbul bánnak.