Szabadság vagy egyenlőség: Korunk kihívása

Olvasói vélemények

Kuehnelt-Leddihn könyve megkérdőjelezi azt a közhiedelmet, hogy a liberalizmus és a demokrácia szinonimák, és azt állítja, hogy a demokratikus társadalmak hajlamosak a zsarnokság és az illiberális totalitarizmus felé. A szerző a demokrácia és a szabadság közötti kapcsolat filozófiai feltárását nyújtja, és azt tárgyalja, hogy az egyenlőség iránti igény hogyan nyomhatja el az egyéni szabadságot.

A könyv mély filozófiai elemzést nyújt a demokráciáról és a liberalizmusról, megkérdőjelezve a közkeletű hiedelmeket. Történelmi perspektívákat és hivatkozásokat tesz ismert gondolkodókra, ami gazdagítja a vitát. Az érvek jól alátámasztottak és elgondolkodtatóak, így a könyv alkalmas a politikai filozófia iránt érdeklődő olvasók számára.

Egyes olvasók talán túlságosan pesszimistának találják az érveket a demokráciával kapcsolatban. A könyv sűrű és nehezen követhető lehet a filozófiai diskurzusokban járatlanok számára. Emellett a politikai rendszerekre gyakorolt vallási hatásokkal kapcsolatban levont következtetések egyesek számára ellentmondásosnak vagy megalapozatlannak tűnhetnek.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Liberty or Equality: The Challenge of Our Time

Könyv tartalma:

Erik von Kuehnelt-Leddihn a Szabadság vagy egyenlőség című könyvében először a demokrácia és a liberalizmus történelmi és jelenlegi jelentését vizsgálja, és bemutatja, hogy a kettő miért nem feltétlenül esik egybe. Ezután egy sor tételt fogalmaz meg, amelyek közül az első az, hogy a demokrácia mint népi kormányzás impulzusa az egyenlőségre való törekvés, és hogy ez elkerülhetetlenül kollektivizmushoz és elnyomó totalitarizmushoz vezet - és vezetett is. Bemutatja az 1790 és 1914 között élt gondolkodók és megfigyelők félelmeit, akik igazi platóni módon attól tartottak, hogy a totalitárius zsarnokság egy evolúciós vagy dialektikus folyamat során a demokrácia lényegéből fakadóan felemelkedik. Az ő nézeteiket aztán összehangolják a közeli kortársakéval, és az olvasónak egy meggyőző eszmetörténeti tanulmányt kínálnak.

A második tétel az, hogy a monarchia a demokráciánál szolgálatkészebb és valószínűleg liberálisabb államforma. Itt a szerző a demokratikus tan gyengeségeivel és a benne rejlő veszélyekkel foglalkozik, amelyeket a monarchikus kormányzás elkerül vagy enyhít. A végső tétel az, hogy a történelmileg katolikus nemzetek politikai vérmérséklete liberálisabb, mint a protestáns nemzeteké.

Miközben korunk politikai vérmérséklete a kikényszerített egyenlőség új szolgaságát diktálja - még a negatív szabadság eszménye mellett is -, a önkényes egyenlőség, írja Kühnelt-Leddihn, természetes lehetetlenség. A teljes szabadság ugyanígy természetellenes fogalom. Bár mindkettő természetellenes elképzelés, mégis van gyakorlati megoldás erre a dilemmára, amely az emberi történelmet zavarba ejtette. A szerző által mindvégig utalt megoldás a katolikus politikai és társadalmi gondolkodás legjobbjainak felidézését, valamint egy kipróbált és tiszteletreméltó cselekvési program betartását foglalja magában: a szükségszerűségekben egység, a kétséges dolgokban szabadság, mindenben szeretet.