Értékelés:
A könyvről szóló kritikák vegyes képet mutatnak. A kritikusok kiemelik, hogy túl sok lényegtelen információt tartalmaz, és nagyrészt a felsőbb osztályok házassági szövetségeire összpontosít, miközben elhanyagolja az olyan kritikus történelmi szempontokat, mint a katonai hadjáratok és a síitizmus. Emellett a könyvet inkább a szafavida történelmet már ismerők számára tartják alkalmasnak, mivel sajátos terminológiát használ, és hiányoznak belőle az alapvető magyarázatok. Ugyanakkor dicséret illeti a Szafavida-dinasztia politikai és társadalmi viszonyaira vonatkozó éleslátó kutatásait, különösen dicséretes, hogy rövid bevezetésként szolgál a témába.
Előnyök:A könyv a Szafavida-dinasztia politikai dinamikájáról, gazdasági prosperitásáról és társadalmi viszonyairól nyújt éleslátó kutatást. Egyes recenzensek szerint jó rövid áttekintést nyújt a Szafavida-korszakról.
Hátrányok:Túlterhelt felesleges részletekkel, túlzottan a felsőbb osztály házassági szövetségeire összpontosít, miközben elhanyagolja a jelentősebb történelmi eseményeket. A könyv feltételezi a szafavida történelem előzetes ismeretét, és olyan szakkifejezéseket használ, amelyek összezavarhatják a kezdő olvasókat. Néhány határozott kritika is elhangzik a szerzőnek a szafavida eredet és etnikai identitás ábrázolásával kapcsolatban.
(7 olvasói vélemény alapján)
Safavid Iran: Rebirth of a Persian Empire
A Szafavida-dinasztia, amely a XV. század végétől a XVIII.
századig uralkodott, összeköti a középkori és a modern Iránt. A szafavidák alatt a politika, a hadviselés, a tudomány, a filozófia, a vallás, a művészet és az építészet széleskörű fejlődésnek lehettek tanúi. De hogyan sikerült ennek a dinasztiának Irán leghosszabb ideig tartó és legdicsőségesebb iszlám korszakát létrehoznia? Andrew Newman a szafavidáknak a történelemben elfoglalt helyének teljes újraértékelését kínálja, mivel ők elnököltek e rendkívüli fejlődés és az iráni kultúra csodálatos virágzása felett.
Eközben a szafavida történetet boncolgatja, kezdve Tabriz 1501-es, Iszmail sah (1488-1524) általi elfoglalása előttről, amikor a síitizmus a birodalom bevett hitévé vált; a XVI. és a XVII.
század elejéig, amelyet Abbász sah (1587-1629) uralt, akinek a művészet és az építészet fővárosából, Iszfahánból történő pártfogása megtestesítette a szafavida szellemet; és amely Huszejn szultán (1694-1722) uralkodásával tetőzik. Az aprólékos tudományos munkára alapozva Newman értékes új értelmezést kínál a szafavidák felemelkedéséről és a tizennyolcadik században bekövetkezett végső hanyatlásukról.
A „Szafavida Irán” friss meglátásaival és új kutatásaival a téma meghatározó egykötetes műve.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)