Szaglástanulás: A szaglás érzékelése a neurobiológiától a viselkedésig

Olvasói vélemények

A könyv az emberi szaglás új elméletét mutatja be, hangsúlyozva a tapasztalat és a neuroplaszticitás szerepét a szagok feldolgozásában és megkülönböztetésében. Megkérdőjelezi a hagyományos receptor-centrikus modelleket, azt javasolva, hogy a szaglás érzékelése memóriaalapú és kontextuális tényezők által befolyásolt.

A könyv kihívást jelentő, ugyanakkor éleslátó perspektívát kínál a szaglásról, integrálva a neurobiológiai és pszichológiai adatokat. Jól kutatott, átfogó áttekintést nyújt a szaglórendszerről és annak a memóriával és a tanulással való kapcsolatáról. A szerzők értékes összehasonlításokat végeznek a szaglás és más érzékszervi rendszerek között, így érveik tudományágakon átívelő módon értelmezhetőek és alkalmazhatóak. Gazdagítja a megértést az érzékelés tudománya iránt érdeklődők számára.

A könyv erősen tudományos igényű, és nem biztos, hogy alkalmas az alkalmi olvasók vagy az idegtudományi vagy pszichológiai háttérrel nem rendelkezők számára. Hiányoznak belőle a színes illusztrációk, amelyek fokozhatnák a megértést, és egyes olvasók számára az olvasás megterhelő lehet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Learning to Smell: Olfactory Perception from Neurobiology to Behavior

Könyv tartalma:

A neurobiológus és pszichológus által írt kötet a szaglóérzékelés új elméletét mutatja be. Donald A. Wilson és Richard J. Stevenson az idegtudományi, fiziológiai és etológiai kutatásokra támaszkodva foglalkozik azzal az alapvető kérdéssel, hogy hogyan tájékozódunk a kémiai találkozások világában, és meggyőző alternatívát kínál a szaglás „befogadás-centrikus” szemléletével szemben.

A szaglással kapcsolatos legnagyobb kutatási kihívás annak meghatározása, hogy az agy hogyan különbözteti meg az egyik szagot a másiktól. Itt a szerzők azt állítják, hogy a szaglás általában nem egy egyszerű fiziokémiai folyamat, hanem inkább egy plasztikus folyamat, amely erősen kötődik a memóriához. Úgy találják, hogy a hagyományos megközelítés - amely annak azonosítását foglalja magában, hogy egy kémiai inger bizonyos jellemzői hogyan reprezentálódnak a szaglórendszerben - ellentmondásban van a történelmi adatokkal és a neurobiológiai és pszichológiai bizonyítékok egyre növekvő tömegével, amely a szintetikus feldolgozásra és a tapasztalati tényezőkre helyezi az elsődleges hangsúlyt.

Wilson és Stevenson azt javasolják, hogy a tapasztalat és az agykérgi plaszticitás nemcsak a hagyományos asszociatív szaglómemória szempontjából fontos, hanem kritikus, meghatározó szerepet játszik a szagérzékelésben is, és hogy a jelenlegi nézetek nem elegendőek a jelenlegi és a korábbi adatok magyarázatára.

A könyv tartalmazza a szaglórendszerek szerkezetének és működésének széleskörű összehasonlító áttekintését, a szagérzékelés és a szaglóérzékelés mechanizmusainak feltárását, valamint a szerzők elméletének következményeinek megvitatását. A Szagolni tanulni fontos referenciaként szolgál majd a kémiai érzékszervek területén dolgozók és az érzékszervi feldolgozás és érzékelés iránt érdeklődők számára.