Szagok: A szagok kultúrtörténete a kora újkorban

Olvasói vélemények

A könyv az illatok történetének és jelentőségének mélyreható feltárása, lenyűgöző társadalmi és történelmi részletekkel. Bár vizuálisan vonzó, gyönyörű illusztrációkkal rendelkezik, a könyv néhány pikáns és potenciálisan sértő tartalmat is tartalmaz, ami polarizáló olvasmánnyá teszi.

⬤ Szemet gyönyörködtető tartalom az illatok történetéről
⬤ jól kutatott, lenyűgöző társadalmi vonatkozásokkal
⬤ gyönyörű illusztrációk
⬤ releváns a parfümkészítéssel kapcsolatos jelenlegi érdeklődés szempontjából
⬤ elgondolkodtat az illatokkal és a higiéniával kapcsolatos attitűdökről.

Szexi és potenciálisan sértő részleteket tartalmaz, amelyek nem mindenki számára megfelelőek; egyes olvasók kevésbé találhatják vonzónak a témát, ha nem érdeklődnek a szaglás iránt.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Smells: A Cultural History of Odours in Early Modern Times

Könyv tartalma:

Miért van az, hogy a szaglásunkat annyira alábecsülik? Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a szaglásra, mint az ember előtti múltunk csökevényes maradványára, amely fokozatos kihalásra van ítélve, és mindent megteszünk azért, hogy a szagokat kiiktassuk a környezetünkből, elnyomva a testszagot, a rossz leheletet és más szagokat. A viszonylag szagmentes környezetben élve elzsibbadtunk attól, hogy a szagok mindig is fontos szerepet játszottak az emberi történelemben és kultúrában.

Robert Muchembled ebben az új, nagyszabású könyvében visszaadja a szaglásnak az őt megillető helyet, mint az egyik legfontosabb érzékszervünket, és megvizsgálja a szagok átalakulását a Nyugaton a reneszánsztól a 19. század elejéig. Kimutatja, hogy a korábbi évszázadokban a városok levegője gyakran telítődött émelyítő kibocsátásokkal és veszélyes szennyezéssel. Mivel az embereknek nemigen volt más választásuk, mint naponta látni és szagolni az ürüléket és a vizeletet, nemigen mutattak ellenszenvet; egészen az 1620-as évekig az irodalom és a költészet gyönyörködött azokban az ürülékekben, amelyektől ma már undorodunk. Az ürülékszag és a testszagok az erotika és a szexualitás meghatározó elemei voltak, a társadalmi elit és a népi rétegek számára egyaránt. Ugyanakkor az orvostudomány a pestisjárványok kitörését a sátán mérgező leheletével magyarázta, amely megrontotta a levegőt. A borostyán, a pézsma és a cibet az ördög leheletével szembeni létfontosságú védőbástyának számított: az illatokat páncélként viselték a pestis ellen. A pestis 1720 utáni eltűnése és az ördögtől való félelem erőteljes csökkenése azt jelentette, hogy a parfümöknek már nem volt értelme a gonosz erői ellen harcolni, és ez előkészítette az utat a 18. századi szaglás forradalmához, amikor a lágyabb, édesebb, gyakran virágos és gyümölcsös illatú parfümök divatba jöttek, amelyek a nőiesség új normáit és a természet szelídebb látásmódját tükrözték.

Egy alulértékelt értelem gazdag kultúrtörténete széles olvasóközönségnek fog tetszeni.