Sacred and Secular Transactions in the Age of Shakespeare
A "szekuláris" kifejezés a kiábrándultságról, a periodizációról, a modernitásról és a szubjektivitásról való gondolkodásra ösztönöz. A Sacred and Secular Transactions in the Age of Shakespeare című kötet esszéi amellett érvelnek, hogy Shakespeare darabjai a "szekularizációt" nemcsak a fejlődés történelmi narratívájaként mutatják be, hanem olyan hermeneutikai folyamatként is, amely bonyolult és gyakran problematikus tranzakciókat szabadít fel a szent és a világi között. Ezek a tranzakciók a pásztori kormányzástól és a performatív nyelvtől kezdve a csodáig és a térbeli képzeletig mindenről alkotnak elképzeléseket.
A Shakespeare-ről és a szekularizációról való gondolkodás azt is magában foglalja, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan értelmezzük a történelmet és az időbeliséget Shakespeare középkori múltjának, a XVI. század vallási reformjainak és a mai Shakespeare-tanulmányokat meghatározó kritikai diszpozícióknak a kontextusában. Ezek az esszék elvetik a "szent" és a "világi" közötti szükségszerű ellentétet, és ehelyett azt elemzik, hogy ezek a kategóriák hogyan keresztezik egymást. A Hamlettől és A vihartól a Minden jó, ha jó a vége és a Minden igaz című darabok friss elemzéseiben a szekularizáció olyan értelmezési aktusként jelenik meg, amely a reprezentáció kulturális protokolljait vizsgálja mind Shakespeare darabjaiban, mind pedig azokon a kritikai területeken, ahol tanulmányozzák és tanítják őket.
A kötet változatos diszciplináris perspektívái és elméleti megközelítései a szó szerinti vallásról és doktrinális kérdésekről a kora újkori kultúra olyan aspektusaira helyezik át a hangsúlyt, mint a színházi előadás, a földrajz, a faj, az építészet, a zene és a vizuális művészetek.