Szál, ami olyan igaz

Olvasói vélemények

Jesse Stuart „The Thread That Runs So True” című memoárja a 20. század elején Kentuckyban, vidéken tanított tanárként szerzett tapasztalatait meséli el. A könyv egyszerre inspiráló és szórakoztató, tele humoros és megható történetekkel, amelyek rávilágítanak egy letűnt korszak oktatásának kihívásaira és diadalaira. Az olvasók nagyra értékelik a szerző tanítás iránti szenvedélyét, valamint a diákok bevonására irányuló innovatív megközelítéseit.

A memoár lebilincselően megírt, gyakran humoros és érzelmileg is átütő. A 20. század eleji oktatásról és a vidéki életről nyújt tanulságos beszámolót, amely inspirálja a jelenlegi és a leendő pedagógusokat egyaránt. A történetmesélést sok olvasó magával ragadónak találta, a hiteles és bájos anekdotákkal, így a könyv ajánlott olvasmány a tanárok és az oktatás iránt érdeklődők számára.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv eleje gyenge, ami potenciálisan befolyásolhatta a kezdeti elkötelezettséget. Néhány kritikus megjegyezte, hogy Stuart írói stílusa talán nem felel meg mindenki irodalmi elvárásainak, és olyan elavult gyakorlatokat is említettek, amelyek nem feltétlenül illeszkednek a modern oktatási szabványokhoz.

(59 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Thread That Runs So True

Könyv tartalma:

Az először 1949-ben megjelent Jesse Stuart mára már klasszikusnak számító személyes beszámolója a Kentucky hegyvidékén eltöltött húsz évéről, amely diákok és tanárok generációit varázsolta el és inspirálta. Stuart ékesszólással és szellemességgel követi nyomon húszéves pedagógiai pályafutását, amely mindössze tizenhét évesen azzal kezdődött, hogy egy egyszobás iskolában az elsőtől a nyolcadik osztályig tanított.

Stuart hamarosan olyan pályára lépett, amelynek során városi és megyei iskolák igazgatójává, végül pedig szuperintendensévé vált. Az út azonban nem volt zökkenőmentes, és Stuartnak számos kihívással kellett szembenéznie: a nála jóval idősebb - és nagyobb - diákokkal, a jószándékú, de bizalmatlan szülőkkel, az együttműködésre képtelen igazgatókkal és - ami a legfélelmetesebb - saját kudarctól való félelmével.

Mindezek ellenére Stuart soha nem veszítette el az oktatás erejébe vetett hitét. Jesse Stuart A fonál, amely oly igazan fut, című könyve méltóságteljes óda ahhoz, amit ő a létező legnagyszerűbb hivatásnak tartott, és időtlen bizonyítéka annak, hogy „a jó tanítás örökké tart, a tanár pedig halhatatlan”.