Exile and Cultural Hegemony: Transnational Mayan Identities
Francisco Franco spanyol polgárháborús győzelme után az ország számos értelmiségije Mexikóba vonult száműzetésbe. A francoista diktatúra három és fél évtizede alatt ezek a száműzöttek azt vallották, hogy a köztársaság, és nem a francoizmus képviseli Spanyolország autentikus kultúráját. Ebben a környezetben, ahogy Sebastiaan Faber érvel a Száműzetés és kulturális hegemónia című könyvében, a spanyolok értelmiségi szerepükről alkotott elképzelése idővel jelentősen megváltozott.
Az első olyan tanulmány, amely a maga nemében széles történelmi kontextusba helyezi a száműzöttek ideológiai fejlődését, a Száműzetés és kulturális hegemónia című könyv figyelembe veszi mind a spanyol, mind a mexikói politika fejlődését az 1930-as évek elejétől az 1970-es évekig. Faber különös figyelmet szentel az értelmiségiek kitartó nacionalizmusának és a pánhispanista nagyság téves illúzióinak, amelyek kínos és ironikus átfedéseket tartalmaztak a francoista jobboldal ellenségeinek retorikájával. A nacionalizmusnak ez a felvállalása, valamint az értelmiségieknek az egyre tekintélyelvűbb mexikói rezsimetől való függősége és a hidegháború nemzetközi légköre végül arra késztette őket, hogy feladják az értelmiségi mint politikai aktivista gramsciánus eszményét egy liberálisabb, apolitikusabb álláspont javára, amelyet többek között Jose Ortega y Gasset spanyol filozófus is preferált.
A spanyol kultúra szerves részét képező témák átfogó megközelítésével mind a huszadik századi spanyol irodalom, történelem vagy kultúra iránt érdeklődők, mind a hallgatók számára a Száműzetés és kulturális hegemónia lenyűgöző és úttörő munka.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)