Exile, Non-Belonging and Statelessness in Grangaud, Jabs, Lubin and Luca: No man's language
Négy francia nyelvű költő és a száműzetés költészetének alapos vizsgálata.
A költészetet gyakran a kollektív hovatartozás erőteljes vektoraként értelmezik. Az az elképzelés, hogy bizonyos költők egy nemzeti kultúra jelképei, az egyik legfőbb eszköz, amellyel az irodalom historizálja magát, beírja magát a közös kulturális múltba, és a hovatartozás módját nyújtja azok számára, akik fogyasztják.
De hogyan bonyolítja ezt a narratívát a száműzött, migráns vagy transzlingvális költő? Armen Lubin, Ghrasim Luca, Edmond Jabs és Michelle Grangaud számára a költészet gyakorlása elválaszthatatlan a nyugtalanság vagy a nyugtalanság érzésétől. A frankoszférán belüli és kívüli határokat - Algériát, Örményországot, Egyiptomot és Romániát - átívelő kötet bemutatja, hogy a száműzetés, a hontalanság vagy a nem-hovatartozás által befolyásolt költői gyakorlat hogyan képes megzavarni a szubjektumok, az általuk használt nyelv és a hely, ahonnan beszélnek, közötti kapcsolatról szóló, régóta fennálló feltételezéseket.
