Szánalom és identitás Shakespeare korában

Eredeti címe:

Pity and Identity in the Age of Shakespeare

Könyv tartalma:

A kora újkori angol szánalomról szóló írások egy olyan társadalmi kultúráról tanúskodnak, amely kifejezetten az érzelmek köré épült, és amelyet (legalábbis részben) az az aggodalom határoz meg, hogy ki érdemli meg az együttérzést, és mibe kerülhet az egyénnek, ha felajánlja azt.

A Pity and Identity in the Age of Shakespeare a kora újkori Angliát olyan helyként pozícionálja, amely egyszerre tart fenn kusza és ellentmondásos nézeteket a szánalomról, összehozza a vonzalmat, a félelmet, a szorongást, a pozitivitást és az elítélést, hogy egy olyan érzelem képét fesse le, amely egyszerre instabil és lényeges, veszélyes és életerős, megtévesztő és csábító. Ennek az érzelmi tehernek az egyes alanyokra gyakorolt hatása jelentős szerepet játszott a kora újkori angol identitásképzésben, és központi szerepet játszott abban, ahogyan az emberek önmagukról és közösségeikről gondolkodtak.

A könyv az anyagok széles skáláját - többek között William Shakespeare, Thomas Heywood, Ben Jonson, Thomas Middleton és William Rowley drámai műveit, középkori erkölcsi drámákat, valamint Philip Sidney, Thomas Wyatt, Samuel Daniel, Thomas Lodge, Barnabe Barnes, George Rodney és Frances Howard lírai költészetét - figyelembe véve az irodalmi anyag központi jelentőségét hangsúlyozza az érzelmek szélesebb körű történetében, amely terület eddig nagyrészt a társadalom- és kultúrtörténészek gondja maradt. A Szánalom és identitás Shakespeare korában megmutatja, hogy mind az irodalmi anyagok, mind az irodalomkritika új betekintést nyújthatnak az érzelmi emberség megtapasztalásába és kifejezésébe.