Szándékok és célok: Filozófia és az improvizáció esztétikája

Eredeti címe:

Intents and Purposes: Philosophy and the Aesthetics of Improvisation

Könyv tartalma:

Hogyan definiáljuk az improvizált zenét? Mi a viszonya a nagymértékben improvizált előadásoknak ahhoz a műhöz, amelynek előadásai? Hogyan döntjük el, hogy melyek a fontos részei egy improvizált zenei műnek? Az Intents and Purposes című könyvben Eric Lewis esettanulmányok sorozatát használja fel arra, hogy megkérdőjelezze a zenei művet és a zenei előadást meghatározó feltételezéseket, és a nyugati klasszikus zenéből származó filozófiai és esztétikai sablonokon túlmutatva a jazz sajátos gyakorlatát és esztétikáját igyekszik előtérbe helyezni.

Lewis filozófiailag megalapozott megközelítése félretéve azt a feltételezést, hogy a zeneszerzés és az improvizáció különböző (vagy akár ellentétes) zenei gyakorlatok, a zenei ontológia olyan kulcsfontosságú témáit vizsgálja újra, mint például a zeneszerző-előadó-hallgató háromszög meghatározása, valamint az élő előadások státusza a partitúrákhoz és felvételekhez képest. A kritikai fajelmélet, a feminista elmélet, az új zenetudomány, a szociológia, a kognitív tudomány és a műfajelmélet segítségével Lewis új kérdéseket vet fel az előadói tevékenységgel kapcsolatban, valamint új utakat nyit a különböző kulturális keretekben gyökerező improvizációs gyakorlatok közötti történelmi kapcsolatok vizsgálatára.

Azzal, hogy megmutatja, hogyan lehet a jazz egyszerre művészet, eszme és cselekvés, Lewis új módot kínál arra, hogy bármilyen improvizált zenei előadást új, kulturálisan és esztétikailag gazdag kontextusban lássunk.