Szárnyak, nők és háború: Szovjet légi nők a második világháborús harcokban

Olvasói vélemények

Reina Pennington „Szárnyak, nők és háború” című könyve a második világháború alatti szovjet női pilóták részletes történetét mutatja be, bemutatva rendkívüli bátorságukat és hozzájárulásukat. A mű jól kutatott, személyes anekdotákat is tartalmaz, és jelentős tudományos felkészültséggel van alátámasztva, így jelentős adalék a női harcosokról szóló történelmi elbeszéléshez. Néhány olvasó azonban úgy találja, hogy inkább tankönyvként olvasható, és több személyes történetet és kevesebb szovjet forrásokra való támaszkodást kíván.

A könyv aprólékosan kutatott, jól megírt és hozzáférhető. A szovjet női pilóták figyelemre méltó történeteit tárja fel, tele humorral és bátorsággal. Az olvasók értékelik a tudományos alaposságot, a gördülékeny elbeszélést és a második világháború történelmének egy kevésbé ismert aspektusának éleslátó feltárását. A könyv fontos forrásként szolgál a hadtörténeti nők iránt érdeklődők számára.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv inkább tudományos, mint elbeszélő jellegű. Kritika érte, hogy erősen támaszkodik a szovjet forrásokra, és több személyes történetet kívánnak a nőkről. Néhány olvasó megjegyezte, hogy bizonyos részletek, például az utazási idők, kérdéseket vetnek fel a pontossággal kapcsolatban.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wings, Women, and War: Soviet Airwomen in World War II Combat

Könyv tartalma:

A Szovjetunió volt az első ország, amely engedélyezte a női pilótáknak, hogy harci bevetéseken repüljenek. A második világháború alatt a Vörös Légierő három kizárólag nőkből álló egységet alakított - külön vadász-, zuhanóbombázó és éjszakai bombázó ezredekbe csoportosítva -, miközben más nőket is toborzott, hogy a többnyire férfiakból álló egységekkel repüljenek. Elképesztő történetük, amelyet Reina Pennington most először mesél el teljes egészében, a bátor és elszánt nők egy olyan csoportja előtt tiszteleg, akiknek hőstettei még nem kapták meg a megérdemelt elismerést.

Pennington a keleti fronton zajló szovjet légiháború összefüggésében mutatja be ezen ezredek létrehozását, szervezését és vezetését, valamint a pilóták, navigátorok, bombatöltők, szerelők és a soraikban helyet foglaló egyéb személyek tapasztalatait. Ezek az ezredek együttesen több mint 30 000 harci bevetést teljesítettek, legalább harminc Szovjetunió Hőse volt, és legalább két vadász-ász volt köztük.

Olyan nők álltak soraikban, mint Marina Raskova ("a szovjet Amelia Earhart"), a híres pilóta, aki 1941-ben meggyőzte Sztálint, hogy hozza létre a kizárólag nőkből álló ezredeket; a vakmerő "éjszakai boszorkányok", akik rozoga biplánokkal repültek éjszakai bombázásokon a német frontvonalak felett; és olyan vadász-ászok, mint Lilija Litvjak, akinek tizenkét "gyilkossága" Nyugaton jórészt ismeretlen. Elmeséli Alekszandr Gridnyev vadászpilóta történetét is, akit a szovjet titkosrendőrség kétszer is letartóztatott, mielőtt kiválasztották a női vadászezred parancsnokának.

Pennington személyes interjúkra és a szovjet archívumokra támaszkodva részletezi e nők toborzását, kiképzését és harci életét. Az anekdotákat az elemzéssel ügyesen vegyítő művének széles olvasótáborra számíthat a repülés, a II. világháború vagy az orosz hadsereg története iránt érdeklődő tudósok és rajongók körében, valamint mindazok körében, akiket érdekelnek a nők katonai és harci szolgálata körüli viták.